Időszeletek az emlékezet fiókjaiba
Becsy András első kötettel viszonylag későn, 37 évesen jelentkezett. A 2010-es Franciakrémest a 2015-ös Camping követte, mindkettő a Kortárs Kiadó gondozásában látott napvilágot. De az öt évvel ezelőtti könyv máris sajátos válogatáskötetnek tekinthető, hiszen Becsy 1997 óta van jelen publikációival az irodalmi életben, tehát tizenkét-tizenhárom év terméséből tallózhatott. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a Franciakrémest ízlelgető olvasó előtt nem egy kezdő költő arcképe rajzolódik ki, hanem egy poétikájában és témáiban érett költő világa. Éppen ezért igen nagy felelősség nehezedhetett Becsy András vállára, amikor második kötetét állította össze: magasra került a léc a Franciakrémessel.
Ám ő sikerrel vette az akadályt: a Camping önmagában is kiváló, és a korábbival összevetve is az. Életművének építkezése szervezetten, tervezetten folyik tovább. A Becsy András betűiből, szavaiból, mondataiból kibontakozó szövegépület eklektikus ugyan, ám harmonikus és organikus. Elemei a vers és a próza, a játékosság és a komolyság, a valóság és a fantáziavilág, a realitás és az abszurditás, a hagyomány és az annak talaján álló újító szándék.
A szerző négy ciklusra osztotta a Camping negyven írását, a harminchat verset és négy prózát. Adódik hát a lehetőség, hogy ne csak a négyes felosztást, de a kettőst is meglássuk: a versek és prózai írások váltakozását. Minden ciklusba jutott a líra „monotóniáját” megszakítandó egy-egy próza(vers), amelyek akár a kötetben rejtező másik kötetként is fölfoghatóak. Ezek a töredékek a költő (vélt vagy valós) arab barátjának, Fermádnak a történeteit mesélik el, illetve azokat variálják. A lírai darabok egyrészt ellenpólusául szolgálnak eme Fermád-betéteknek, másrészt tovább szélesítik a formák spektrumát. Egyúttal újabb bizonyítékai a szerzőre oly jellemző játékosságnak:
„Fermad három napja halott. Kész. Ma reggel ő is felhívott, hogy megerősítse, a hír igaz, és hogy sajnálja, a dolgot. Temetéséről majd később intézkedik. Reggel hívott. Már vártam. Három napig járkált a bíróságra, mert kicsit szőröztek a holtnak nyilvánítás, a halál tényének megállapítása ügyében.”
Ugyanakkor a történetek főszereplőjének, Fermádnak a kiszolgáltatottsága szinte mellbe vágja az olvasót. Fermád idegen a világban, amelyben élnie kell, ráadásul (és ebből következően) mélységesen magányos. Szenved a rászakadó egyedülléttől, noha ezt próbálja leplezni. Vágyik közösségre, de képtelen a beilleszkedésre, a „nem passzoló” egyén magárahagyatottságát éli át, aki éppen egyedisége miatt marad kívülálló.
Becsy András már a Franciakrémesben is kitűnt játékos hajalmával, valamint jártasságával a klasszikus verselésben és versformákban. A Franciakrémest uraló szonetthez (48 versből 35 ebben a formában íródott) a Campingben sem lett hűtlen, bár ezek aránya azért érzékelhetően csökkent (a versek fele, 20 mű ilyen formájú). A négy ciklus közül három tárgyak nevét viseli. Az első, a Mérleg a férfikorba lépő költő összegezési vágyát fejezi ki:
A második, a Váza mintha élettereket venne számba, a Sublót pedig az időt faggatja, annak szeleteit raktározza az emlékezet sublótjának fiókjaiba, míg a negyedikben Színre lép az élmény, az érzés, a szerelem, a finom erotika, a kór…
Becsy András járja az útját, s ezen az úton jó irányban halad. Most megpihent egy kicsit a Campingben – aki teheti, tartson vele; megéri. Mert a Camping jó kötet. Átgondolt, erős, értékes irodalmi tett.
Bene Zoltán
Becsy András: Camping. Budapest, Kortárs Kiadó, 2015.