Az Irodalmi Jelen ötödik íróműhelyén, a Bulgakov Irodalmi Kávézóban ezúttal azt vizsgáltuk és próbáltuk meg szövegekkel illusztrálni, hogy miként inspirálja az irodalmat a film, hogyan alakítható a vers vagy a novella nyelvi eszközévé a művészi mozgókép.

 

 

Képekből szavak

Irodalmi Jelen-műhelynapló 5.

 

Az egyetemi vizsgaidőszak alatt az IJ-műhely szünetelt, s bár néhányunk már nem az egyetem padjaiban tölti ideje nagy részét, nem akartuk kizárni azokat, akik tanulmányaik miatt nem tudtak volna részt venni az esteken. A másfél hónapnyi szünet viszont jót tett az alkotókedvnek, ennyi vers és rövidpróza a korábbi összejövetelek egyikére sem született.

A műhelyek célja az írói, költői pálya elején járó fiatalok kéziratainak gondozása mellett a társművészetekhez való kapcsolódás. Előző alkalommal a film és irodalom viszonyáról beszélt Lakatos Róbert kolozsvári filmrendező, az esten megnéztük két kortárs irodalmi mű ihlette filmjét, a Személyi figyelőt, illetve a A boszorkányok feltámadását.

A mostani műhely témája kapcsolódott az előzőhöz: ezúttal arra kerestük a választ, miként hat a film az irodalomra, hogy lesz a filmbéli képből metafora, bizarr verscím vagy egy-egy izgalmas történet magva. Azok a műhelytagok, akik nem vettek részt a vetítéssel egybekötött beszélgetésen, bármelyik kortárs magyar filmet fölhasználhatták inspirációs forrásként. Azoknak, akik látták a Lakatos-filmeket, az ezzel kapcsolatos élményanyagot kellett  továbbgondolniuk. „Mankóul” néhány, a filmekhez kötődő kulcsszó szolgált, amelyet a műhelytagok zömének sikerült jól beépítenie szövegébe.

A Személyi figyelő kapcsán a következő szavakat, szókapcsolatokat, illetve mondatokat lehetett fölhasználni: zongora, izzadás, tó, dinnye, kés, vonat, kártya, kamera, szerető, felszarvazott ezredes, külvárosi lépcsőház, távirányító, főhős a hűtőszekrény mélyén lapul, a főhős a vécékagylóba bújva figyel, fürdőszobai idill gyilkossággal. A boszorkányok feltámadásához pedig az alábbiak nyújtottak fogódzót: Imola, Virág, Ibolya,
Gyopár, Lylith, Ázáel, inkvizítor, mágia, máglya, vörös, macska, öleb, tengerpart, mezítelen boszorkány, kalotaszegi szépségverseny, a férfiember megzavarodása, kijózanító intézet, boszorkányszerelem általi halál, a banánevő boszorkány ajkai, hímsovinizmus.

A  legtöbb műhelytag az utóbbira hangolódott könnyebben, de volt, aki mindkét filmet versbe szőtte. Mint Szucher Ágnes Bernadett, aki az előző műhelyeken még komoly „képzavar-betegségben” szenvedett, de úgy tűnik, sikeresen kigyógyult belőle. Legalábbis a két tematikus vers erejéig jobban odafigyelt. A Boszorkány imája és a Fürdőszobai idill gyilkossággal című költeményeit  keserű humor, ironikus hangulat, bizarr költői képek teszik erőssé. Ági nem ijed meg a merészebb asszociációktól, és nagyon jó zárósorokkal él.

Sárkány Tímea Fehérvérsejtölő hasonlat  című verse, amely a Személyi figyelőhöz kapcsolódik, ugyancsak merész költői képeket tartalmaz, a zárások nála is gondolatébresztőek. A vers kapcsán fölmerült:  milyen jó, hogy nem ül közöttünk pszichológus  – valószínűleg  okozott volna némi fejtörést egy szakembernek például az, hogy miként lehet belefulladni a fehérvérsejtölő hasonlatba, és mire utal az  a sok vér a versben. Tímea versképei a szó jó értelmében sokkolják az olvasót: “mint hóban párolgó friss vér, oly sűrű és illatos vagy”, “ellepi a látóideget a vérsötét”. Egyébként Fodor Ákos emlékére is  írt három  haikut, bár  az időhiány miatt sajnos nem sikerült fölolvasnia.

 

Molnár Bea nem kapcsolódott ugyan egyik filmhez sem, de három verset hozott magával, amelyek közül az alábbit föl is olvasta.

 

 

Vass Csaba szintén két verssel jött, közülük a tematikusat, a Boszorkányom címűt olvasta föl.  A ‘halotti csók’, ‘csók’, ‘korty az életből’ giccsbe hajló képektől eltekintve igazi boszorkány-karaktert sikerült megrajzolnia.

Gotha Róbert Milán három verséből az egyik szintén boszorkány-témájú.  Az alábbi sorokból kiderül, milyen is Milán szerint egy mai boszorkány:

Sarkon fordult az idő, mikor az előszobában megpillantottam.

Hófehér volt, sima bőre felületén feketére tetovált hieroglifák.

Sok zéró és algoritmikus betűkkel retusálva,

mint egy Kassák Lajos-vers,

hol papírra másznak a szavak,

életre kelnek, majd elgyalogolnak Kispárizsig.

 

A másik két vers humoros szókapcsolatai, bravúros nyelvi játékai inkább költői ujjgyakorlatok,  néhol nyelvileg is hibásak. A szöveg előnyére válik viszont, hogy nemcsak a filmet, hanem György Attila művének esszenciális gondolatait is beépíti, annyira kritikusan, hogy már-már a paródia műfaját súrolja a vers.

Varga Sándor-György, aki először jött el az íróműhelyre, Franz Kafkát építette be Kafka boncolva című versébe. Úgy éreztük magunkat, mintha egy boncteremben ülnénk, s egy unott boncolóorvost hallgatnánk.  A vers ugyan csiszolásra szorul, el kell hagyni belőle pár felesleges szófüzért, de Sándor kétségtelenül tehetséges.

A Debüt rovat friss prózaírója, Bándi Dániel Dávid új novelláját hozta magával az estre. Az íráson még sok javítanivaló van, nem áll össze a sztori, a karakterek sem eléggé kiforrottak, de Rózsa néni alakja – aki szemre meg tudja állapítani a férfiasság hosszát – nagyon jól sikerült, ezen a szereplőn jót derültünk. Dávid a tüzet és a füstöt szerette volna szervező elemként használni, ez jó ötlet, de még dolgozni kell rajta.

Kulcsár Árpád a négy évszakot fűzte versbe, ahol a tél “elveszett állatok erdeje / tört sugarakkal / és a hó vécéfehér”.  Finom, sejtelmes szóképek sorával találkozunk, mintha egy festő rajzolná a verset, elhisszük, hogy méregzöldek a madarak, látjuk, ahogy peték bomlanak a levelek alján, az élet, a születés és halál állandó körforgásában. A belakható című versének kulcsmotívuma  a magány, és bár nem olyan erős szöveg, mint az említett évszakos, a zárósora miatt érdemes volt papírra vetni.

André Ferenc körültekintés című versében a  Személyi figyelő  kulcsszavaira építkezik.  A hosszabb költemény kapcsán vita tárgyát képezte, hogy vannak-e benne olyan sorok, amelyek leültetik a verset, fölöslegesek vagy szükségesek, mert felkészítik az olvasót egy erősebb versképre.

Az íróműhelybe nagy örümünkre Lakatos Róbert is bekapcsolódott,  egyéni meglátásai hasznukra voltak a műhelytagoknak, kitértünk az egy-egy mű mögött rejlő filmszerűségre, s reméljük, ő is gazdagodott valami újjal.

A következő műhely témája a képzőművészet és irodalom viszonya lesz, Jánosi Andrea festményeit fogjuk közelebbről szemügyre venni.

Varga Melinda