Nyár szakad, ropognak a nyárson a békemadarak – FISZ-tábor – első nap

A lenyűgöző szépségű Visegrád, a hegyes-völgyes, a kánikulát is elviselhetővé varázsoló, festői környezet önmagában is ideális helyszín az alkotásra. A könyvbemutatók és az érdekfeszítő előadások, a közismert írókkal, költőkkel, műfordítókkal való találkozás, valamint a műhelymunka hab a tortán. Egy húszas évei elején járó fiatalnak a FISZ-tábor maga az irodalmi paradicsom.

Nyár szakad, ropognak a nyárson a békemadarak

FISZ-tábor – első nap

A táborlakók zöme bölcsész, de van, aki informatikusnak, idegsebésznek készül, közben pedig versel, novellákat ír, vagy éppen kritikát. Van, aki először jár itt, de sok a visszatérő táborozó is. Derűs fiatalok között az ember éveket fiatalodik, a bemutatkozásnál is érik meglepetések, például kiderül, hogy valakinek éppen ő a kedvenc költője.

Délután a műhelyekhez csatlakoznak; a líráé a legnépszerűbb, itt Csehy Zoltán és Sopotnik Zoltán irányításával folyik a munka. A prózások Bartis Attila és a műhely egyik vendége, Nagy Koppány Zsolt köré gyülekeznek, ők kevesebben vannak. Az első napon Elekes Dóra kalauzolja a műfordítás iránt érdeklődőket, Gerevich András csak később érkezik. A műfordítók között egyik kedvenc debütös szerzőnkre, Horváth Imre Olivérre bukkanunk. A kritikusokat Szilágyi Zsófia avatja be az igencsak nehéz műfaj fortélyaiba, náluk a legjobb hangulat – meglepően sokan érdeklődnek a kritikaírás iránt. Az idei műhelyek érdekessége, hogy a műhelyvezetők mellett meghívottak is foglalkoznak a részvevőkkel, így Elekes Dóra, Farkas Welmann Éva, Lanczkor Gábor, Nagy Koppány Zsolt, Szabó T. Anna és Tompa Andrea is részt vesznek a műhelymunkában.

Késő délután Szilasi László legújabb regényéről, A harmadik hídról mesélt a népes közönségnek. A munkafolyamatról elmondta: egyik mondat hozza maga után a másikat, leírsz egy mondatot, majd lesz belőle kettő. A regény keretét, amely hajléktalanokról szól, Ottliktól vette. Megtudjuk, hogy Szilasi a jegyzeteit cipősdobozban tartja, kis papírdarabkákra kézzel ír föl motívumokat, mondatokat, majd ebből dolgozza ki a művet. Nádassal ellentétben ő nem érez távolságot képernyő és szöveg között. Az írás számára olyan, mint az időjárás, csak néhány napra előre tudja megjósolni, mi lesz a következő lépés. „Az irodalom egy másféle tudás a világról” – vallja.

Regényéről elmondta: nem a hajléktalanok helyett szeretett volna beszélni, az ő hangjukat akarta fölhangosítani. A harmadik hídban fontos szerephez jutnak a popkulturális utalások, egyes kritikusok generációs regénynek is mondják, bár Szilasinak nem állt szándékában ilyet alkotni. Végezetül az író kedvcsinálóként kisebb részletet olvasott föl művéből, amelyből filmadaptáció is készül.

Az esti programot az idei FISZ-kötetetek rövid ismertetője töltette ki, amelynek furcsasága az volt, hogy a bemutatott szerzők közül többen nem voltak jelen a bemutatón. Első körben Dobás Kata és Tóth-Czifra Szilvia méltatta a FISZ-elsőköteteseket.

Fekete Anna Oda-vissza című verseskötete az én és az emberi viszonyok problematikájára fókuszál. Központi helyen van a család, a női családtagokkal való ellentmondásos viszony, a kivetettség-érzés, a magány. A versek visszatérő motívuma a hiány, a tenger, a szél, a konkrét terek megjelenítése. A költőnő nem épít irodalmi hagyományokra, ez a fajta álnaivitás a versnyelvet roppant izgalmassá teszi.

Juhász Tibor Ez nem az a környék című kötetét többen szocioköltészetként határozzák meg, morális és antropológiai értelemben dolgozza föl a szegénység problematikáját. József Attila –  a Levegőt és az  Elégia révén –, valamint Kassák és Petri hatása is erőteljes verseiben. A költeményekben az éjszaka látatja a városbeli tereket, ami megszünteti kint és bent viszonyát. A kötet ciklusai olyanok, mint a képeslapok, ekhószerűen ismétlődő sorok kötik össze őket.

Bödecs László Semmi zsoltár című verseskötetére – Fekete Annáéval ellentétben – erőteljesen rányomja bélyegét az irodalmi hagyomány. Ahogy azt Kemény István a kötet fülszövegében kifejti, a blogszerűség, a mindennapok leírásának igénye jellemzi a verseket. Ugyanakkor bibliai konnotációk és a hétköznapiság izgalmas találkoztatásával is kísérletezik a szerző.

Szendi Nóra első regénye, a Zárványok egy kábítószerfüggő világából villant fel képeket. A bölcsészlány érettségitől egyetemig terjedő életperiódusában Berzsenyi Dániel is föltűnik. A megjelenített középosztálybeli fiatalok életének részévé válik a drog, egyfajta felszínen tartó, és ugyanakkor megkötő erőként. Prózanyelvét zabolátlanságok és parodisztikus elemek teszik erőteljessé és különlegessé.

Már sötétedni kezdett, amikor Farkas Arnold Levente Anyám teste és Kiss László Ki mondta, hogy jó volt című kötete kerültek terítékre, így a többkötetes szerzőkre kevesebb idő jutott, ám néhány izgalmas dolog így is kiderült a könyvekről. Farkas Arnold Levente kötete vers és próza között mozog, Kiss László pedig „regénynek hazudott novelláskötetet vetett papírra”. 

Az estet Horváth Benji Beatcore című, a FISZ és az Erdélyi Híradó közös kiadásában megjelent kötete zárta, ahol a felolvasott versek önmagukért beszéltek: „nyár szakad. délután / hallani lehet, ahogy ropognak / a nyárson a békemadarak”.

Varga Melinda