Ugrás a tartalomra

 

Ajánló – Muszka Sándor: Magányos nőknek, bukott fiúknak

 
 
 
Itt a farmon
 
Itt a farmon
Hol kezedre száradt a sár
Hol megőszült fejed a nagy álmodásban
És nem láttad soha a tengert

Itt a farmon
Hol harangok költik a megkésett hajnalt
Hol szerelmeken és napok mocskán túl
Békét kötöttél a múló idővel

(Itt a farmon
Hol barátaid nem látogatnak
Hol a nyomortól való félelmükön nevetsz
És magadon persze)

Itt a farmon
Hol hegyek árnyéka borult szívedre
Hol jégeső veri ha elalszol kertedet
Istened mása vagy.

 
 
Megy a vonat
 
Hazamész hát egymagadban idegen
Tehervonat robog át a szíveden
Lefekszel és melléd bújik a hideg
Megöleled nem kell ő sem senkinek

Szorít az éj nem aluszol hajnalra
Jégvirág nő belülről az ablakra
Nézed a nagy fehér semmit úgy véled
Olyanforma amilyen az életed

Zúg a vérben felmelegít a vodka
Mért nem raknak engemet is vagonra
Megtántorodsz a szívedet kérdezed
Azt dobolja fehér cigány a neved

Megy a vonat csattogtat a síneken
Ahol jártál nem látnak már szívesen
Minden másnap csak egy másik állomás
Elindulás megérkezés látomás.

 

Bujdosó

 
Sötét erdő sötét mező
Felette fekete felhő
Itt bujdosik egymagába’
Elkerüli aki látja

Ahány csillag fent az égen
Szeretője több volt régen
Száznál is több hű barátja
Ha bort ivott a kocsmába

Elfogyott a pénze régen
Fekete felhő az égen
Erdő mező lett szállása
Senki nincs ki megsajnálja

Senki nincs ki megsajnálja
Egy sem maradt hű barátja
Egy sem maradt szeretője
Harmat s a köd szemfedője.

 
 
Hazamegyek
 
Milyen lassan jönnek a sörök
A shotok mintha nem is lennének
Mit írjak neked ha hajnalig nem jövök
Hol rontottuk el az egészet

A hangfalakból egy rekedtes dáma
Rikácsolja a vakreményt
S míg elönti agyam a párlat a pára
Átlapoz mint egy lányregényt

Próbálok folyton nem rád gondolni
Kitalálnék bármit magamnak
Meg tudnálak s magam is fojtani
Elképzellek hát anyagtalannak

Nézem a cégér mellett az órát
Mit akar tőlünk hogyan tudjam meg
Életünk szennyvízlefolyóját
Lehet hogy mégis hazamegyek.

 

Transzilván létlelet

Székely rap

Hölgyek és Urak ez hát a látkép
Nem vérre babra megy csak a játék
Amott húzódnak a hallgatag falvak
Itt nem csak mézet de bármit (be)nyalnak
Ha szédülne tőle vagy gyomra forog
Emlegetünk majd szokást jogot
Jöhet hódító turista bátran
Táncolunk néki népi ruhában
Címerünk fénylő kürtöskalács
Hogy hol tartunk híven jelzi a barna máz
Tűzgyújtónak kell csak a könyv itt
Lagzihoz írja ki írja versit
S ha hajnalban érünk haza a bálbul
Nem álmodozunk Európárúl
Ki többet szeretne s van hozzá gatya
Idegen itt az mehet haza
Mi megterem nálunk exportra küldjük
Örvendjenek hogy neveltük tűrtük
Lézengjen máshol okos bolondja
Szeméről látszik nem transzilván-forma
Olyan kell ide ki legény a gáton
Nem háborog se zablán se jármon
Eszénél bicskája élesebb
Beszéd helyett morgásból értenek
Hölgyek és urak ez hát a látkép
Büszkék vagyunk rá Isten mit ránk mért
S bár vicces tudom ez öltözet
Látják csudás egy környezet
Magukért van hogy a fákat kivágtuk
Sehol nincs ily szép holdbeli táj út
Ha be szeretné rendezni házát
Vegyen Korondon kínai vázát
Ha szilvapálinkánk meggyötri gyomrát
Próbáljon ki egy ásványvízkúrát
Barlangunk is van legtöbbje büdös
Láthat minálunk medvét és böböst
Gyönyörű néprajzi múzeum
Urat süvegelő paraszthadunk
Büszkék vagyunk hogy ennyire vittük
Magunkat soha fel nem kötöttük
Így maradt minden a régibe’
Jött-ment szelek nem értek el ide
Hisz sehol ily szépet és ily csodást
Kívánunk kellemes barangolást!

 

A fehér cigány

 
Egy nadrágom egy pár cipőm azt hiszem
Ne sajnáljon én engemet senki sem
Harminckét év semmivé lett nagy álmok
Nem zaklatnak csúszópénzzel a pártok

Hogy ki vagyok nem tudja az internet
Nem nyújtottam sehova be kérelmet
Szeretőm is éppen hogy volt hetvenegy
Hatvan után állítólag egyre megy

A sört a bort sosem ittam magára
Pirulákat nyeldestem le utána
De amíg a százhúsz évet betöltöm
Reménykedem akad dolgom a Földön.

 

Levél a párthoz

 
Uram én önhöz tanácsért jöttem
Kéne egy hely hol nincsenek önök
Vagyis hogy valami munka is kéne
Önök ígérték a szebb jövőt?

Szóba jöhetne tudja akármi
Hatszázból élünk hárman havonta
A kultúrára nincs pénz s nem is lesz
Leszavazták persze hogy tudja

Kezdhetnék mondjuk plakátolással
Akiből majdan irodafőnök
Parancsra úgysem tettem még semmit
Jól teszem tudom lassan ha felnövök

Ígérem többé nem írok semmit
Nem jártatom a szájamat sehol
Látom s belátom a villanyt levágták
S elfogytak mind a kölcsönök

Szóba jöhetne tudja akármi
Megérti otthon feleség gyerek
Nem lázadok én már semmi ellen
Mit s ahogy kérnek úgy teszek

Kezdhetnék mondjuk plakátolással
S ha elküldi végre az unió a pénzt
S lesz olyan kedves és juttat belőle
Nem kell ön féljen aláírom én

S ha eljönnek értem éjjel a rendőrök
Mondja nyugodtam nem tud s nem ismert
Hozzám fogható tolvaj gazembert
S én hallgatok mélyen nyelek de nem köpök

Uram én önhöz tanácsért jöttem
Mert miben hittem az nem létezik
S nem tudom mi lesz a holnapi nappal
Fejünk fölül a tetőt ha elveszik

Kéne egy hely hol embernek lenni
Nem kiváltság de rendbéli állapot
Ahol a jövő hozhat még bármit
Tudja s kiváltképp nincsenek önök.

 
 

 
Muszka Sándor: Magányos nőknek, bukott fiúknak. Orpheusz, 2014.
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.