Ugrás a tartalomra

Rejtő-rejtélyek nyomában

„Rejtő Jenő visszaüt” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést 2014. szeptember 10-én a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében a Goldmark Teremben a 71 éve elhunyt író emlékére. Szóba kerültek a vele kapcsolatos legújabb kutatási eredmények és egy eddig kiadatlan Rejtő-regény is.

Erzsébetváros önkormányzata, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a PIM közös rendezvényét Vattamány Zsolt, a kerület polgármestere nyitotta meg, majd E. Csorba Csilla, a PIM igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Ő méltatta a PIM kutatóinak tevékenységét, és felidézte a hetvenes-nyolcvanas éveket, amikor mindenki Rejtőt olvasott: az egyetemisták, az írók és még a háziasszonyok is.  Elmondta, hogy Szentkuthy Miklós rajongott a megidézett író humoráért, és ki nem állhatta, ha „ponyvának vagy útszéli kriminek” titulálták Rejtő könyveit. Szentkuthy szerint Rejtő egyszerre volt Európát megjárt ember, pesti bohém és éjt nappallá téve dolgozó publicista. Végezetül bejelentette, hogy a Magyar Holokauszt Emlékév alkalmából készül egy Rejtő Jenő-emlékkötet, mely a legújabb kutatási eredményeket is tartalmazza.

A konferencián négy előadó beszélt Rejtőről és életművének egy-egy darabjáról. Győri Anna ELTE-s történészhallgató Hölgyek öröme? címmel az író fiatalkori nőügyeibe avatta be az érdeklődőket az író hagyatékában fennmaradt levelek alapján. Ő egyébként a Rejtő-hagyatékban fennmaradt leveleket kutatja. Az író kétszer nősült, de egyik házassága sem bizonyult hosszú életűnek. A levelek alapján körülbelül tizenkét hölggyel fenntartott kapcsolatáról tudunk, ezek között akadtak barátok és plátói szerelemek is. Nagyrészt egyszerű lányok voltak, sok közülük vidéki, miskolci, hévízi vagy debreceni. Íróembertől talán elvont, pátosszal teli leveleket várnánk, ám Győri Anna szétfoszlatta az efféle illúziókat. A fiatal tollforgató csupán két-három kisasszonynak írt magasröptű levelet. Érzékeny és önérzetes ember képe rajzolódik ki a kéziratokból, és nemtől függetlenül keményen, nyersen válaszol a sértésekre, megbántásokra.

E. Csorba Csilla és a négy előadó

A levelekből rekonstruálható, hogy a regényeiben megrajzolt önálló, amazonszerű nőalakokkal szemben az életben inkább a korabeli, alávetett, önfeláldozó nőideált preferálta. A legtöbb kapcsolata lezáratlanul ért véget, Bécsben pedig teherbe ejtette egy banktisztviselő feleségét. Felelőtlen, érzelgős, sértődékeny fiatalember lehetett tehát – összegezhetjük a kutató gondolatait.

Perczel Olivér Rejtő Jenő utolsó pere. Adalékok egy megír(hat)atlan életrajzhoz címmel ismertette kutatásai eredményét. Levéltárosként az Egyedül Vagyunk" című szélsőjobbos lapban megjelent cikk nyomán az író által indított per anyagára bukkant bukkant rá. 1942 októberében jelent meg egy László András álnevű újságíró cikke, amely a rendezvényt kísérő kiállításon megtekinthető. Máig nem sikerült kideríteni, kit takar a név. Az írás kemény szavakkal bírálja Rejtőt, s megrágalmazza: csupán azért híres, mert mágnás lányát vette el. Ez a vád nem lehetett igaz, mert Rejtőnek mindkét felesége gépírónő volt. Az író pert indított az őt befeketítő cikk miatt. A vádlott a lap főszerkesztője, Oláh György lett, aki országgyűlési képviselőként mentelmi jogot élvezett, így Rejtő ügyvéd bátyjának többszöri fellebbezése sem segített. A per 1944-ben zárult le, László András kilétére viszont soha nem derült fény.

Szilágyi Zsófia Júlia egy másik rejtélyről értekezett Rejtő Jenő kiadatlan kisregénye. Alkotáslélektani tudatfolyam skicc című előadásában. Szilágyi szerkesztője az eddig kiadatlan Konzílium az őserdőben című kisregénynek, amely hét szövegváltozatban maradt fenn. Az irodalomtörténész szerint a félkész regény szakmai szempontból nem a legkiválóbb, bár az elhangzott részletek alapján humorban és leleményben nem marad el a többitől. „Mit lehet profitálni ebből az eddig ismeretlen műből?” – tette fel magának a kérdést az előadó. Rejtő alkotói módszerét lehet belőle megismerni. Divat manapság a genetikus szövegkiadás, ez a korpusz pedig tökéletesen alkalmas erre. Emellett el lehet oszlatni a legendát, mely szerint „Rejtő fecnikre írt”, ugyanis nagyon tudatos, alapos munkafolyamat fedezhető föl a szövegben. A rá jellemző tempó és lendület miatt ugyan tele van következetlenségekkel, rengeteg húzás, stilizálás található benne, de éppen ezért visz közelebb Rejtő műhelytitkaihoz. A datálás teljes hiánya miatt még nem sikerült kideríteni, mikor írhatta a kisregényt, egyelőre igen tág időintervallumot tudnak csak megnevezni: valamikor 1937 és 41 között.

A beszélgetés zárásaként Thuróczy Gergely, a PIM irodalmi muzeológusa kereste a választ arra a kényes kérdésre: „Hány bőrt bír el Rejtő Jenő, kultusz vagy nyerészkedés-e amire itt-ott használják nevét, életművét?” Thuróczy azzal kezdte előadását, hogy Rejtő hagyatéka fogyatékos és töredékes. Ennek drámai oka van: az író halála után a háború sújtotta Budapesten a testvérei, szülei óvóhelyeken, pincékben bujkáltak, 1956-ban pedig jobb híján Rejtő kézirataival fűtöttek! Ám valaki észbe kapott, és a megmaradt kéziratokat egy nagy bőröndbe gyűjtötték. Ez a koffer került húsz-harminc év múlva a PIM-be.

Thuróczy kemény szavakkal marasztalta el a „Rejtő alapú, nem egészen tisztességes marketing-tevékenységeket.” A „kisebb gond” kategóriába tartoznak a Piszkos Fred és a Nagy Levin nevű budapesti éttermek, ahol az élet-ital kínálat is őrzi a rejtős fantázianeveket. Az irodalom területén már kevésbé volt kíméletes. Felvetette a kérdést, lehet-e, érdemes-e Rejtőt bármely nyelvre lefordítani visszaadhatatlan nyelvi leleményei miatt. Thuróczy hatalmas zöld táskából pakolta ki az elrettentő példákat: az Oroszországban kiadott Rejtő-könyveket, melyekből jelentős stíluselemek hiányoztak (pl. Fülig Jimmy levelei), a románra lefordítottakat és a rovásírással átírt szövegeket… Majd következtek a gyenge kis ponyvák Rejtőre utaló címekkel, vagy Rejtő valamelyik álneve (pl. P. Howard) alatt kiadott jugoszláv fordítások, melyeken egyáltalán nem szerepel a szerző „igazi” neve. Ezután jöttek a Rejtő-idézeteket tartalmazó gyűjtemények, a Rejtő-lexikonok: mind-mind erősen hiányosan, és nagyon szubjektív szempontok alapján összeválogatott kiadványok.

Buza Tímea és Szervét Tibor olvasott fel Rejtő műveiből

A muzeológus emlékezetett arra is, hogy a negyvenes évek végén betiltották Rejtő könyveit, s csak a Rákosi-rendszer után nyomtak belőle ponyvasorozatot. Tehát úgy tűnik, egy átfogó, alapos Rejtő-monográfia, tanulmánykötet még hiányzik a könyvpiacról. „A kultusz akkor igazán kultusz, ha sokak sajátja. Az jó jel, hogy a magas értelmiség is olvas Rejtőt!”– mondta zárásként Thuróczy Gergely.

Az est folyamán Szervét Tibor és Buza Tímea színművészek olvastak fel a szóba került Rejtő-művekből és levelekből, valamint bemutatásra került egy huszonöt perces film, a Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak. A vetítés előtt Varsányi Ferenc, a film rendezője mondott bevezetőt.

A rendezvényen kiderült, hogy Rejtő Jenő életműve és élete kiváló kutatási terület a filológusok, levéltárosok, lelkes bölcsészhallgatók számára.

Csepcsányi Éva

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.