Ugrás a tartalomra

.

Pótszékes könyvbemutató Szegeden

Bene Zoltán Kurta élet című novelláskötetének bemutatóján ellátogattunk egy tökéletes faluba, beültünk a Pósával és Zével egy-egy helyi bádogkocsmába, és próbáltuk elhinni, hogy Szegednek van szíve és agya.

Bene Zoltán új kötetével

„A város szívét kell félteni. Mert Szegednek nincsen szíve, csak ha az írók írnak neki. A mai Szeged sehol sem marad emlékezetül, ha nem készülnek róla remekművek” – provokálta Grecsó Krisztián 2011-ben az Ünnepi Könyvhét megnyitóján a szegedieket, köztük a város íróit is. Bene Zoltánt azonban nem kell noszogatni, hiszen legalább egy évtized óta próbálkozik azzal, hogy szívet, vesét, gyomrot, májat és legfőképpen agyvelőt írjon a napfény városának. Érdemes kézbe venni a Hollók gyomra, a Farkascseresznye, a Továbbmondott történetek vagy a Keserédes című köteteit, mert akkor világosan láthatjuk, hogy az 1973-as születésű, lassan szegedikummá váló író évről évre próbálja feloldani a grecsói szorongást.

Hű társa volt ebben 2014. október 16-án Petró János, a másik szegedikum, aki koncertek, alternatív színházi események és irodalmi estek tekintetében a város egyik legmegbízhatóbb krónikása. Így az sem véletlen, hogy ő mutatta be Bene Zoltán Kurta élet című novelláskötetét, és ő nyitotta meg Pusztai Virág kiállítását, amely a könyvben található illusztrációkat tartalmazza.

Az esten a szegedi olvasó is megmutatta magát, és pótszéket követelt a Milleniumi Kávézóban. Szécsi Imre, a hely programszervezője meg is jegyezte az est végén: „Ilyen sokan még soha nem voltak itt könyvbemutatón.” Pedig a Facebookon mindössze 31 ember mondta biztosra jelenlétét, de a szegedi irodalombarát ezek szerint a digitális világ határain túl él. „Szinte többen vannak, mint tegnap a Darvasin” – jegyezte meg egy látogató, akinek Bene Zoltán Pósája mellett feltehetően Szív Ernő jelentheti Szeged egyik fontos irodalmi alakját.

A közönség

Mi lehet az oka, hogy ennyien eljöttek a Kurta élet bemutatójára? – kérdeztük sokan, halkan és hangosabban is. Hiszen nem volt itt fúvószenekar, sem popzene, sem filmvetítés, sem slam poetry. Csak három ember, aki beszélgetett egymással kultúráról, városról és műhelytitkokról.

A titok nyitja talán az, hogy Bene Zoltán és Pusztai Virág a város kulturális életének meghatározó szereplői és szervezői. Előbbi a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportjának elnöke és a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottsága Szépírói Munkacsoportjának titkára. Utóbbi a TiszapART tévé kulturális műsorának szerkesztője, aki stábjával gyakran feltűnik egy-egy hasonló könyvbemutatón. A két személy – jegyezte meg Petró János – ráadásul egy pár, és mindketten a szegedi Tömörkény István Gimnáziumában végeztek. Pusztai Virág a művészeti tagozaton, míg Bene saját bevallása szerint a „hülyék” között. Így nevezték ugyanis az általános tantervű gimnáziumi osztályt egymás között a diákok. Mindkettőjüknek erős a helyi kapcsolati hálójuk, hiszen a SzegediLap.hu ötletgazdáiként képesek online és offline is mozgósítani.

Meg aztán a könyv maga is szép – állapította meg Petró János a mozgalmas kemény borítójú és arányosan illusztrált, igényesen tördelt kötetről. Ráadásul a fülszöveget szintén egy szegedikum, a Tiszatáj egykori legendás szerkesztője, Ilia Mihály írta.

Összesen 63 novellát és egy epilógust tartalmaz a 3 ciklusra tagolt Kurta élet. Maga a könyv és a 3 rész is filozófiai mottókkal kezdődik, amelyek közül Petró János és Bene Zoltán is a Sartre-tól származót emelte ki: „Ahhoz, hogy akár a legmindennapibb esemény is kalanddá váljék, az szükséges – és egyszersmind elegendő is hozzá –, hogy az ember elmondja”. A moderátor Bene Zoltán történeteinek mindennapiságát hangsúlyozta. Pusztai Virág is erre játszik rá többek között a Hétköznapi hősök című illusztrációjával, amely a szintén Kurta élet címet viselő kiállítás egyik darabja. A csavar azonban az ukróniában rejlik, amely a szerző elmondása szerint a nem létező helyre utaló utópiához hasonlóan nem létező időben játszódik. Ilyenkor a múltban valami megváltozik, s ennek következtében már a jelen is másként néz ki. A Falunk tükre című részben például egy olyan meseszerű kelet-európai hellyel találkozunk, ahol az embereknek semmiféle anyagi problémájuk nincs, így felszabadultan élhetnek, még a távolról érkező idegent is befogadják maguk közé. A mesélés egyébként azért is jellemző az ide tartozó novellákra, mert egy részük gyermekfolyóiratokban jelent meg.

Pusztai Virág, Bene Zoltán és Petró János

A második részt alkotó Pósa-történetek már közvetlenebbül kapcsolódnak a valósághoz és – Petró János meglátása szerint – Szegedhez is. Pósa ugyanis állandóan a napfény városának egyik kocsmájában ül, és egymásba fonódó történeteket mond bárkinek, akihez beszélhet. „Ezért az olvasó egy idő után úgy érzi, hogy magával a szereplővel ül szemben” – jegyezte meg a moderátor, aki úgy véli, Bene „a bádogkocsmákkal, a lakótelepekkel és a kivénhedt kurvákkal” együtt is szereti hőseit és a nekik otthont adó várost. „A történetek nagyrészt kitaláltak” – védekezett Bene, olykor filozófiai tanulmányai mögé bújva. Erre azért is lehetett szüksége, mert Pósa a Kiürül című novellában kíméletlen véleményt mond a buta egyetemistákról, a tömegképzésben gondolkodó felsőoktatásról, a kompetencia alapú oktatásról és a felsőfokú szakképzésről. Ezekben az írásokban Bene gyakran úgy beszél, akár egy hírlapíró – jegyezte meg Petró János.

A Zé, avagy a kurta élet című rész novelláiról megtudhattuk, hogy Bene Zoltán „eredjes” munkaköréhez kötődnek. Az „eredj ide, eredj oda” szerteágazó feladatait a szerző egy orvosi kutatóintézetben látta el, s ilyenkor szívta magába a történetek alapanyagát. Petró János a novellák vezérfonalát a kapcsolati hálóban találta meg, míg a szerző szerint a kocsmák világa és a „megrekedtség” érzése köti össze Pósa és Z figuráját, amely a körülöttünk lévő világát is jellemzi.

Bene Zoltán, Darvasi László, Szilasi László és Temesi Ferenc – őket viszont az fűzi össze, hogy egy ügyön dolgoznak. Azon, hogy Szegednek legyen szíve, és megmaradjon az esze. A pótszékek pedig arról árulkodnak, jó úton haladnak, és képesek megszólítani az irodalmi esteket látogató 10-15 fős körön kívül a szélesebb közönséget is.

Boldog Zoltán

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.