Ugrás a tartalomra

Jelige: Madár88 – Túl a vízen

Jelige: Madár88

 

 

Túl a vízen

 

Táricska, az ország egyik legismertebb faluja. Ez a Tisza menti apró község, alig négyszáz lelket számol, ám a róla készített, és egy közösségi megosztó portálra feltöltött videó montázs, amely képeket és híradós bevágásokat tartalmaz már ötezer-kétszáztizenhármas nézettségnél tart. Mindez Jóskának köszönhető, hiszen minden vele kezdődött és hát mondhatni vele is ért véget.

Jóska március tizenharmadikán virradó reggelre elkódorgott. Ez gyakorta előfordult, ha Teca néni nyitva hagyta éjszakára a kertkaput, hogy Misike, a mindenki Misikéje, a tejesember, be tudja tenni reggelre a tejet, mert így biztos nem rúgja fel senki a járdán. Jóska valamikor hajnal öt előtt tűnhetett el, mert Misike állította, hogy mikor ő reggel meghozta a tejet, az már nem volt sehol, pedig ha látja biztos ráordított volna, hogy „eriggyé má haza”, bár úgy se hallgat az csak a Teca nénire. „A kutyák nagyon ugattak, három körül fel is riadtam” állította Teca néni szomszédja „biztos akkor ette ki a fene oszt végig csaholtatta az egész Harangláb utcát.” A tragédiára végül, csak hét körül derült fény, mikor a Csengeryék legkisebbik lánya sírva zörgette a Teca a néni ablakát, „tessék gyorsan jönni, mert meghalt a Jóska! Belefulladt a vízbe!”

Teca néni, úgy ugrott ki az ágyból, hogy épp csak magára kapta, a sárga virágmintás hálóköntösét, még a műfogsorát is elfelejtette berakni. A kis Csengery lány ott állt az ajtóban átfagyva. A combjára szorosan rátapadt az átázott farmer, a csuromvizes pólóján keresztül enyhén kidomborodtak növekedésnek indult mellei. A sírástól teljesen kivörösödött a szeme, könnyei hosszú csíkokat húztak az álláig.

 
A gyász híre gyorsan bejárta a falut: a kis Csengery lány hajnalban az áradó Tiszának ment, de a Jóska megmentette. „Ki hitte, volna? Hát ilyet én még nem hallottam!” álmélkodott mindenki. Teca néninél délutánra megfordult az egész falu, így kénytelen volt felvenni az ünneplős ruháját, bár sokáig tűnődött, nem volna-e illendőbb a fekete kiskosztüm elvégre csak a leghűségesebb párját veszítette el a férje halála óta. A vendégek egymásnak adták a kilincset, mindenkinek volt egy-két jó szava a magára maradt öregasszonyhoz, és legalább egy vicces története a Jóskáról, amikor az tyúkot lopott, vagy megkergette a kocsmából hazabicikliző részegeket. Ilyenkor Teca néni kicsit elpityeredett, de aztán gyorsan letörölte ráncos tenyerével a könnyeit. „Tudom, hülyeség, de hát úgy szívemhez nőtt, már az istenadta” 

A táricskai esetet gyorsan felkapta a sajtó, másnapra valamennyi közszolgálati és kereskedelmi tévé híradója lehozta a sztorit legalább a rövid hírek rovatban. Az egyik kereskedelmi csatorna pedig egy hét múlva már meg is hívta Teca nénit és Dr. Enthauser László kutyapszichológust egy reggeli beszélgetős műsorába. A vendégeket palackzöld kagylófotelekbe ültették, és az előttük álló dohányzóasztalra két pohár vizet készítettek. Teca néni gyorsan meg is ragadta a saját poharát és egy húzásra megitta a tartalmát, hátha enyhíti a bizsergő lámpalázat. „Tessék megnyugodni” mosolygott a műsorvezető, „csak úgy kell csinálni, mintha ezek itt se lennének” és fejével az egyik körülöttük mozgó kamera irányába bökött. Az öregasszonynak csak még jobban fokozta az idegességét, ahogy belepillantott a kamera fekete tekintetébe. „Figyelem felvétel lesz” mondta be az operatőr „három, kettő, egy, tessék.” Teca néni izzadni kezdett. Nem is hallotta a műsorvezető felkonferáló szövegét, csak arra eszmélt, hogy megszólították. Azt kérdezték, fel tudta-e már dolgozni a tragédiát, mire ő gépies hangon elkezdte elmesélni mi is történt egy hete, onnantól, hogy a kis Csengery lány beleesett a vízbe, odáig, hogy a Jóska valahogy elevickélt vele egy uszadékfáig, de akkor lerántotta az áramlat. „Legalábbis így mondta a kislány” zárta le szinte érthetetlen hadarását. A műsorvezető arcán megértő mosoly villant át, majd Dr. Enthauserhez fordult, aki elmondta, hogy Jóska esete rendkívül, hiszen ilyen feladatokat csak speciálisan kiképzett eb tudna végrehajtani, az pedig, hogy mindezt önként, mindenféle parancs nélkül tette érthetetlen.

Egy hónap elteltével a média ismét megjelent Táricskán, ahol Tisza tetőzéséről forgattak. Áradó víz és homokzsákok. A politikusok és a celebek lapáttal a kézben, jóllakott óvodásokat megszégyenítő tejbegrízes mosollyal álltak össze egy fénykép, vagy egy snitt elejéig. Teca néni lelkesen hordta a cukros teát és a túros pogácsát a gáton dolgozó félmeztelen tartalékos katonáknak, miközben új kutyája Pumukli a lábai között rohangált. A gátépítők egyszer csak több tucat vörösen úszó cserépre lettek figyelmesek, melyek négyes, ötös sorokba rendeződve, fenyegető armadaként haladtak lefelé a folyón Szeged irányába. „Ezek alighanem Csengery házból valók” sóhajtott Teca néni, lassan követve a tartalékosok tekintetét „nagyon lent építkeztek, mert arra olcsóbb volt a telek.” Egy pillanatig még dermedten álltak, majd az öregasszonynak - mint aki révületből ébredt - hirtelen felderült az arca „Viszek is a szentjeimnek egy kis pogácsát, ilyenkorra már a községházán szoktak lenni.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.