Irodalmi Monarchia

A Nyitott Műhely kerekasztalos termében foglalt helyet a szomszédos ország irodalmáról beszélgető előadói kör és közönsége, ami még családiasabbá varázsolta az estet.

Irodalmi Monarchia

Osztrák irodalmi est Adamik Lajossal, Bombitz Attilával és Márton Lászlóval

A „Kortárs Irodalmunk” című sorozat harmadik beszélgetése kisebb létszámú, ám annál szakmaibb érdeklődésű közönség előtt zajlott, akik között jelen volt többek között Szőke Katalin, az első, orosz irodalmat körüljáró est egyik előadója, Rácz Péter költő, műfordító, Adamik Lajos műfordító, Bombitz Attila irodalomtörténész-kritikus, Márton László író-fordító, továbbá egyetemi tanárok és a Könyvfesztivál szervezői közül többen is.

Bán Magda, a sorozat létrehívója és a beszélgetések moderátora elsőként azt a problémakört vetette föl, hogy mi, magyarok, hogyan kapcsolódunk az osztrákokhoz? Sokan hajlamosak úgy gondolni, történelmileg talán előnyösebb lett volna, ha megmarad az Osztrák–Magyar Monarchia. Hogyan vélekednek erről az osztrákok? Márton László szerint az osztrák irodalomban erre temérdek válasz létezik, legfőképp Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényét említhetjük. Bombitz Attila Claudio Magris-t emelte ki, aki a 60-as években létrehívta a Habsburg-mítoszt, de Karl Kraus Az emberiség végnapjai című műve szintén összefoglalója a monarchia-problémáknak.

Musil és Hofmannstahl német identitása vetette fel a következő kérdéskört: hogyan viszonyulnak az osztrákok a németekhez? Márton László felvázolta az osztrákság 17. századra visszanyúló történelmi hátterét, amikor is I. Lipót császár felmérte, hogy Franciaország felé nincs esély a terjeszkedésre, kitűnő a lehetőség viszont a török kiszorításával Közép- és Kelet-Európa valamint a Balkán felé. Az osztrák megjelölés a kiegyezéstől használatos, előtte az ausztriai kifejezést használták. Ugyanakkor  a történelmi Magyarországon a legkülönfélébb német népcsoportok éltek a frank származású szászoktól kezdve a cipszereken át a bajor eredetű dunai svábokig.

Bombitz Attila a fő feladatot a kultúra közvetítésében látja, de mint hangsúlyozta, a germanisztikát meg kell különböztetni ettől. Ő az osztrák irodalom jelesei közül Ingeborg Bachmannról, Thomas Bernhardról, Peter Handkéról, Robert Menasse-ról és Christoph Ransmayerről írt könyvet. Deréky Pál bécsi magyar irodalomtörténész, mint jelezte, az ötből mindjárt kettőt másra cserélt volna, biztosan felvette volna a kötetbe a Nobel-díjas írónőt, Elfriede Jelineket.

Kérdés persze, mit jelent, hogy jelentős író? Márton László példaként Fritz Hermanovsky-Orlando-t hozta fel, akinek egyetlen novellája jelent meg magyarul, pedig már vagy húsz könyvet írt. De nem nehéz olyan klasszikus szerzőket megneveznünk, akik alig ismertek idehaza – említhetnénk Heimito von Doderert, vagy Hans Carl Artmannt. Adamik Lajos megjegyezte, hogy Adalbert Stifter ismertsége remélhetőleg növekedni fog: épp főművét fordítja magyar nyelvre, amely a közeljövőben jelenik majd meg Nyárutó címmel. Az elsőkönyvesek közül az idei Könyvfesztiválon is szerepel majd osztrák író: Kathrin Röggla, akit Esterházy „Garaczi László húgá”-nak nevezett.

A könyvkiadásban pozitív példa a Musil-életműsorozat vagy Thomas Bernhard műveinek folyamatos megjelentetése, de kevés kiadó van, amely ilyen nagy munkákat felvállal és végigvisz. A hiányokhoz tartoznak Wolfgang Bauer, Gerhard Roth és Peter Handke művei, valamint Ingeborg Bachmann életműve, amely nagyságrendben Heinrich Böll-éhez mérhető. A német könyvpiacon nagy szenzáció övezi az örökösök által visszatartott, így csak időnként megjelenő írásait, például levelezését Celannal, vagy háborús naplóját. Jellemzően az igazi áttörést egy osztrák író számára az jelenti, ha német könyvkiadó adja ki. Márton László szerint ez a helyzet hasonlít az erdélyi irodalom magyarországi megjelenéséhez.

Megoldás lehetne a megfelelő intézményes kapcsolat, de a kultúrintézetek arra többnyire már nem vállalkoznak, hogy a befogadó ország kultúráját visszafelé is közvetítsék. Adamik Lajos érdekes analógiaként említette, hogy a magyar és osztrák borkultúra között sincs átjárás, pedig kézenfekvő lenne. Magyarországon a Szegedi Egyetemen működik osztrák tanszék, egyébként a német tanszékek vállalják fel az osztrák irodalom, kultúra közvetítését.

A  legújabb osztrák írónemzedékből Arno Geiger, Bettina Balaka, Andrea Grill, és Thomas Glavinich nevét említették az előadók. A Scolar Kiadó Bán Zoltán András fordításában Wolf Haas krimisorozatát jelenteti meg, és szintén jól ismerik a magyar olvasók Daniel Kehlmann könyveit is. Nem jellemző ugyanakkor, hogy az osztrák könyvpiacot elöntené a könnyű irodalom vagy a lektűr.

Végezetül Bán Magda kérdésére mindenki elmondta, hogy éppen min dolgozik. Bombitz Attila új tanulmánykötetét állítja össze az osztrák irodalomról, Adamik Lajos a már említett Stifter-műből, a Nyárutó című regényből, Márton László pedig egy idevágó fordításából, Cristoph Ransmayr A repülő hegy című könyvéből olvasott fel. Ennek érdekessége, hogy a szerző ún. Flattersatz-sorokban írta, amit leginkább szökkenő lírának lehetne fordítani, bár a mű nem vers, hanem próza.

Csanda Mária

Fotók a helyszínről: Finta László, Nyitott Műhely