Persze, a macskák nem utasítanak vissza senkit – és az ilyentől nem kell úgy félni. S ő hagyta is, hogy simogassák és szeressék.

Kismacska

Vettünk egy kismacskát.
Mi tagadás, aranyos volt. Ott hempergett öcsém ágyán és dorombolt magának.
Aztán mindenki lassan, sunyiban elszivárgott a hátsó szobába a meg nem kapott vagy eltékozolt szeretetével, szomorúan melegséget játszani, matatni a szőrben. Persze, a macskák nem utasítanak vissza senkit – és az ilyentől nem kell úgy félni. S ő hagyta is, hogy simogassák és szeressék. Csak úgy nyújtózkodott és hunyorgott alatta. Egészen azt hitte, sőt tudta, őmiatta van.
Fogalma sem volt arról, hogy hány évnyi elcseszett életünk van benne, hogy őt kell szeretnünk.