Ugrás a tartalomra

Csak jó versek, zenével

HELYSZÍNI


Budapesten, a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumában került sor nemrég Farkas Wellmann Éva estjére, Radványi Balázs közreműködésével.

 

 

 

Csak jó versek, zenével

 

    

Farkas Wellmann Éva beszélgetőpartnere a házigazda, Noszlopi Botond. Az est másik vendége, Radványi Balázs a rövid megnyitó-köszöntő után rögtön kezébe is veszi gitárját, a meghívott költő megzenésített verseit hallhatjuk tőle. Noszlopi Botond kezdetnek gyermek- és fiatalkoráról kérdezi Farkas Wellmann Évát, illetve arról, milyen volt egyedüli nőként az Orbán János Dénes vezette Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy tagjának lenni. A légkör családias, Farkas Wellmann Éva őszintén válaszol a kérdésekre, így elmondja azt is, valójában valahogy mindig is kívülálló, megfigyelő maradt abban a közegben, azonban így is rengeteget fejlődött, tanult az ott eltöltött idő alatt. Megtudjuk, talán lehet valami a génekben az irodalmi tehetséget illetően, hiszen nemcsak testvére, Farkas Wellmann Endre, hanem nagybátyjuk is aktívan foglalkozik a költészettel. Mesél arról is, hogy a költői pályára lépése  előtt mennyire zavarta testvére állandó pötyögése, kopogása az írógépen, s hogy később, amikor írásra adta fejét, éppen bátyja segítette az indulásban (akivel azóta is számítanak egymás véleményére egy-egy fontosabb megjelenés, kötetkiadás előtt).

    Noszlopi Botond ezután az írásról, az alkotási folyamatról kérdez, Farkas Wellmann Éva pedig elmondja, hogy Magyarországra költözése előidéz benne egyfajta lelki instabilitást, diszharmóniát, s ebben az állapotban elméletileg könnyebb, inspirálóbb írni: ő mégsem az a beállítottságú költő, aki fogja magát, leül és verset ír. Sokáig vajúdik egy-egy művel, hosszú folyamat, mire összeáll az egész gondolatban, a papírra csak a szinte kész változat kerül, nagyon kritikus és szigorú önmagával szemben. Így hát érthető, hogy nem is ontja magából évente-kétévente a versesköteteket (a két eddig megjelent kötet között is kilenc év telt el; többek között erre reflektálva mondta egyszer dr. Fried István azt, hogy Farkas Wellmann Éva csak a jó verseit írja meg). A költőnő fel is olvas néhányat a kötetekből, majd ismételten meghallgathatunk néhány verset Radványi Balázs előadásában, aki felidézi: évekkel ezelőtt kezdődött a kapcsolata Farkas Wellman Éva írásaival. 2003. december 31-én délután érkezett hozzá egy felkérés, zenésítsen meg egy verset a Magyar Rádió Petőfi-díjára, másnapi, január 1-ji határidővel. A szöveg annyira tetszett neki, hogy nem okozott problémát a rövid határidő, és együttműködésük gyakorlatilag azóta is tart. Gond nélkül össze tudna már állítani egy egész albumot Farkas Wellmann Éva verseiből.

    Majd Éva beszél arról, hogy egyszerre költőnek és irodalomtudósnak lenni szinte lehetetlen vállalkozás, a kétféle szellemi tevékenység párhuzamosan működhet igazán jól. Noszlopitól ezután merőben más jellegű kérdések érkeznek: áttérünk a gyermekirodalom területére. Mivel a közönség soraiban ott ül a költőnő kislánya, Nóri, adódik az első: szokott-e írni lányának verseket, meséket? Milyen gyerekkönyvek kerülnek elő, egyáltalán mennyire fontos az irodalom a nevelésben? Kiderül: az édesanyja adósa egy altatóval Nórinak, aki egyébként imádja a verseket, történeteket, és első verseit is tollba mondta már. Éva megemlíti, hogy mostanában azért a gyerekirodalom is foglalkoztatja, éppen egy bábjáték szövegkönyvén dolgozott az elmúlt időszakban.

    Versfelolvasással és egy jó hírrel zárul a beszélgetés, ugyanis Farkas Wellmann Évától hamarosan új kötetet várhatunk. Nem verseskönyv, hanem 2012-ben megvédett doktori disszertációja (Irodalom és közönsége a XVIII. században. Verestói György munkássága) kerül nyomdába. Néhány közönségkérdés után végül Radványi Balázs ad keretet az estnek, s miután egy dugóhúzó is szerencsésen előkerül, bor és pogácsa mellett folytathatjuk a személyes beszélgetéseket.

Szász Anna Tünde

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.