A dalszöveg mint irodalom, az irodalom mint dalszöveg

INTERJÚ

Szabó Balázs és Bandája szoros kapcsolatot ápol az irodalommal. Radnóti Bájolójának feldolgozása népszerű slágerré vált, legutóbb pedig Pilinszky verseit zenésítették meg. Az együttes frontemberét Garaczi Zoltán kérdezte.

A dalszöveg mint irodalom,

az irodalom mint dalszöveg

Az eddig megjelent interjúkból már megtudhattuk, mennyire erősen kötődsz a zenéhez. Milyen a kapcsolatod az irodalommal?

Egész gyerekkoromat és a középiskolás éveimet is meghatározta az irodalom. Ennek hatására kezdtem el én is írni. Bár ezek egyszerű, kicsit bugyuta szövegek voltak, általuk figyelni kezdtem a belső folyamatokra, gondolatokra, melyek távol esnek a felszínességtől és a külsőségekre épülő látásmódtól. Több időt szántam olvasásra, mint az aktív társasági életre. Ebből ered az irodalomakarás, a versszeretet is. Később ebből fejlődött ki a próza felé fordulás, a novellák, regények iránti érdeklődés, melyekben szerettem elveszni. A könyvekben rengeteg ötlet rejlik, amiből születhet egy jó gondolat, és nem utolsósorban egy jó dal.

Garaczi Zoltán kérdezi Szabó Balázst

Van kedvenc szerződ?

A zenékből is kitűnhet, hogy nagyon szeretem Pilinszky Jánost és Radnóti Miklóst. De általában a hangulatom határozza meg, hogy éppen milyen verset olvasok. Ez hónapról hónapra változik, néha visszatérek kicsit József Attilához vagy Szemlér Ferenchez. Legutóbb Kányádi Sándort olvastam, és nagyon jólesett belefeledkezni a lírájába.

Mi fogott meg Kányádiban?

A vidéki őszinteség, a boldog szomorúság, az idősebb, érett naivitás, ahogyan megfogalmazza az élet hol banálisan egyszerű, hol leírhatatlanul nehéz dolgait.

Pilinszky verseit nem lehet könnyű megzenésíteni. Gyakran nincsenek ütemhangsúlyok, rímek, amelyekre támaszkodni lehetne. Mi a minimum, amitől egy vers megzenésíthetővé válik?

Az eredmény mindig nagyon változó. Bevált technika nincsen, hiszen nincs két egyforma vers se. Néha pont az ütemhangsúlyok és a rímek nehezítik meg a megzenésítést. Arra azonnal automatikus formát szerkeszt a fülem. Sokkal izgalmasabb és komolyabb kihívás egyébként egy olyan szöveghez nyúlni, ami első hallásra megzenésíthetetlennek tűnik. Előfordul, hogy gitározom, úgy olvasok verset, és ekkor magától megfogan a dallam. Persze az ellenkezője is igaz, hogy hosszú napok alatt alakul csak ki valami a fejemben egy versről. Biztos recept nincs.

Az egyik legsikeresebb számotok Radnóti egyik verséből született. Miért alakítottátok át a Bájoló első változatát?

A hangszerelésen változtattunk egy kicsit. Ez nem egy Suhancos-szám, játszottam én ezt Fankadeli nélkül is. Számtalan verzió keringett már fent a YouTube-on, akartunk készíteni egy letisztult verziót, amit bármikor eljátszhatunk a színpadon.

Milyen a viszonyod a kortárs irodalommal?

Nyitott vagyok rá. Valahol ott indult ez, amikor Faludy Gyuri bácsival készítettünk egy lemezt, és így megadatott a lehetőség, hogy utolsó éveiben együtt dolgozhassak vele. Ez egybeesett azzal az időszakkal, mikor a vidéki életből belekeveredtem a budapesti forgatagba, így az irodalmi életbe is. Évekkel később aztán Grecsó Krisztiánnal is egy jó pillanatban sikerült találkoznunk. Rajta keresztül is van rálátásom a kortárs irodalomra.
Külön öröm, hogy egyre több fiatal küldi el a verseit, dalszövegeit nekünk. Szeretem hinni, hogy a dalszöveg is lehet irodalom és érdemes komolyan venni.

Mesélnél egy kicsit erről a Faludy-szálról?

A Debreceni Csokonai Színház kamaratermében mutattunk be egy előadást Révész Béla színművésszel. Faludy György erotikus verseiből szemezgettünk ebben a műsorban, ami két kikötői kalóz beszélgetésére épült. A premieren vendégül láttuk Gyuri bácsit is, aztán egy rövid, de kalandos utazás vette kezdetét. Meghívott vendégnek néhány fellépésszerű beszélgetésére, ahol előadtam a dalait és a fordításait. Fellépések után pedig mindig adódott alkalom egy pohár sörre és egy rövid beszélgetésre... Különös füstös beszélgetések voltak ezek, ő mesélt a távollétekről, érzésekről, régmúlt időkről, én pedig zavartan hallgattam....

Az irodalmi életben is felkapták a fejüket a nevedre. Hiszen Krisztián AEGON társdíjra jelölt téged. Meglepett a hír?

Teljes mértékben. Felhívott egyik nap, eleinte azt sem tudtam, miről beszél és zavaromban csak annyit tudtam hirtelen mondani neki, köszönöm, hogy rám gondolt, de mégis miben érint ez az egész engem? Aztán elismételte újra, hogy engem szeretne jelölni a díjra, de még akkor sem fogtam fel igazán. Mindössze egyszer találkoztunk a hívást megelőzően, volt egy közös fellépésünk a Hadik Irodalmi Szalonban, és ott beszélgettünk egy fél órát. Tehát hidegzuhanyként ért a hír, de persze pozitív értelemben. Nagyon megtisztelő számomra ez az elismerés.

Más kortárs költőket figyelsz még, akiknek szívesen megzenésítenéd a verseit?

Krisztiánnak még adósa vagyok számtalan verssel. Közös munkába fogtunk, azóta is arra koncentrálok. Remélem, előbb-utóbb valami kézzelfogható anyag születik, kíváncsi vagyok, hova futja ki magát ez a munka. Ha ezt befejeztem, azt hiszem, egy új találkozást is hozhat a sors.

A zenésznek van szüksége a versre vagy a versnek a megzenésítésre?

Az okos válasz, hogy mindkettőnek szüksége van a másikra, de a valóságban jól megférnek egymás nélkül is. Olyan metszet ez, ahol a szöveg és a zene kölcsönösen hatnak egymásra, és így hoznak létre egy többletjelentést. Bár önmagukban létező dolgok, képesek felerősíteni egymást. Mélyítik a teret és megkönnyítik a mondanivaló átadását.

Szabó Balázs a színpadon

A közeljövőben számíthatunk új albumra és rajta valami irodalmi szövegre is?

Igen, lesz új album, de egyelőre még dolgozunk rajta. Egy igazán jó lemezhez idő kell, mi pedig nem akarunk elkapkodni semmit, ezért a megjelenést illetően nem szeretnék ígérgetni. Annyi viszont már biztos, hogy lesznek rajta meglepetések külhonból és itthonról is. Az album remélhetőleg az irodalommal is megtalálja a kapcsolatát, például egy megzenésített Grecsó Krisztián-vers bizonyára szerepelni fog rajta.

Garaczi Zoltán

Fotókat készítette: Garamvölgyi Luca