„Metaforikusan gondolkodom”
HELYSZÍNI
Formabontó irodalmi rendezvénysorozat kezdődött a kolozsvári Insomnia, illetve Uptown kávéházakban. Az újonnan megalakult Kultúrsok(k) csoport rendhagyó estjeinek állandó vendége Jónás Tamás.
„Metaforikusan gondolkodom”
Jónás Tamás neve ismerősen cseng a kolozsvári olvasók számára, sokuknak azonban még nem volt alkalmuk személyesen is találkozni vele. Éppen ezért a Kultúrsok(k) alapítója, Kémenes Bernadette úgy döntött, a közismert magyarországi költő estjeivel vezetik be új, főként performatív jellegű kulturális eseménysorozatukat, amelyben irodalmi fölolvasások, kötetbemutatók, tudományos, művészettörténeti és filozófiai előadások, film- tánc- és színházművészeti produkciók, workshopok egyaránt szerepelnek. A helyi jellegű rendezvények mellett nyitottak a vendégprodukciók fogadására is. A független csoportosulás kísérletező intenciókkal kívánja átfogni a kultúra különböző területeit. Azokat az átmeneti formákat és tartalmakat vonják össze, amelyek intézményes struktúrákban nehezen kivitelezhetőek, sajátos szemléleti modelljeiket pedig az adott befogadó közegben és helyszínen alakítják ki.
Ennek megfelelően rendhagyó módon zajlott a múlt hétvégén az Insomnia kávézóban Jónás Tamás első kolozsvári irodalmi estje is. Nem volt moderátor, sem pedig előre megírt forgatókönyv, amelyhez igazodnia kellett volna a meghívottnak. A filozófiától a matematikán át a líráig izgalmas témákról volt szó. A költő többek között fölolvasta a Keresztények alkonya című szonettkoszorúját, amely nemrég látott napvilágot az Irodalmi Jelenen, s ezzel a versével levette a hallgatóságot a lábáról. Bár az első találkozóról kevesen értesültek, a rendezvény új színt vitt a város kulturális életébe.
A csütörtöki est az Uptown kávézóban már nagyobb közönséget vonzott, számos fiatal költő, újságíró, bölcsész volt kíváncsi a magyarországi alkotóra. A szonettkoszorú most is nagy sikert aratott, de emellett a szerző több régebbi és újabb költeményét, illetve prózai alkotását is megosztotta az érdeklődőkkel. A fölolvasás után pedig oldott kerekasztal-beszélgetésen kérdezhetett a közönség.
Ha valaki megkérdezné, kicsoda valójában Jónás Tamás, ő így válaszolna: „Leszek, aki leszek” – derült ki a beszélgetés elején. De később elhangzott: elsősorban mégiscsak költőnek tartja magát. Sokan kíváncsiak voltak arra mind az Insomniában, mind az Uptown kávézóban, mit csinál valójában a költő a Kincses Városban. Úgy érezte változásra van szüksége, ezért hagyta ott egy ideig Budapestet, és most az Irodalmi Jelen „megbecsült szerzőjeként”, ösztöndíjasaként él itt néhány hónapig. Olykor négy-öt költeményt lejegyez naponta; kolozsvári terméséből föl is olvasott néhányat. A várossal kapcsolatos élményeiről elmondta: tulajdonképpen sosem a hely, hanem az emberek jelentik számára a szép dolgokat. Ilyen értelemben Kolozsvárral egyelőre nagyon jók a tapasztalatai.
A költői életútjáról megtudhattuk: nagyon korán, már hatévesen érdekelte a líra, ekkor írta első versét, korábban viszont a matematika volt a nagy szerelme. Olyannyira tehetséges volt ebben a tudományágban, hogy négyévesen felfedezte Thalész-tételét, anélkül, hogy tudott volna ennek létezéséről. „A matematika paradigmarendszerében térképeztem fel mindent. Aztán elém került egy verseskötet, elkezdtem olvasgatni és nagyon felháborított, hogy a matematika egzaktsága után a vers tele van hazugságokkal. A líra, de főleg a metafora lényege, hogy valamiről azt állítjuk, hogy nem az, tulajdonképpen ráhazudunk valamit. Ha a kedvesünkre azt mondjuk, hogy csillagom, az is hazugság. Nem értettem, miként lehet kifejezni úgy lelki tartalmakat, hogy folyamatosan mellébeszél az ember. Beletelt pár év, amíg ennek a nyitjára rájöttem. Rádöbbentem, hogy a költészet tökéletesebb, mint a matematika, hiszen magába foglalja mindazokat a paradigmarendszereket, amelyek a matematikában vannak. A költészet viszont alkalmasabb a paradigmaváltásra” – mesélte Jónás.
Már nagyon fiatalon foglalkoztatta a metrumos verselés, így az első költeménye egy ritmus alapján született meg. Eleinte nem értette, hogy Petőfi Sándor a Szeptember végén című versében miért indítja ütemelőzővel, „Auftakt”-tal a daktilus-sorokat. Aztán rádöbbent, hogy ez szándékos fogás, és ettől lesz ő zseni-költő. Jónás is ilyen zseni-poéta szeretett volna lenni, de idővel rájött, hogy nem alkalmas erre, prózában viszont inkább meg tudná mindezt valósítani. Huszonegy évesen, mások biztatására kezdett el prózát írni, ekkor született meg első, önéletrajzi ihletésű regénye, a Cigányidők, amelyre Esterházy Péter is fölfigyelt. A verset viszont a mai napig sokkal többre tartja a prózánál.
A költészet mesterségét tíz-tizenöt éven át tudatosan tanulta. Választott mesterei Petri György és Várady Szabolcs. „Amit kell tudni a költészetről, azt én már tudom. A vers technikai tudását meg kell tanulni, ugyanakkor szükséges elfelejteni ahhoz, hogy automatikusan beugorjanak bizonyos versformák”.
Bár a régebbi versei fölolvasása közben néha úgy érzi, jó volna egy-egy kifejezést másra cserélni, javítatni rajta, sosem írja át verseit. Mindig ugyanarról a témáról versel, csak éppen más ruhába öltözteti az illető művet. Szerinte egy költemény hagyományos népviseletben is ugyanolyan szép és hiteles tud lenni, mint divatos ruhában. Korai verseiben az artikulálatlanság nemcsak a frissessége, hanem a brutalitása, provokációja miatt is érdekessé teszi a szöveget. Olyan erő rejlik ezekben az alkotásokban, amelyet később nem lehet megcsiszolni – vélte a költő. Míg verseit nem írja át, a prózával sokat bíbelődik. Szerinte a zeneiség a jó próza alapja. Jónás Tamás számára az irodalmi munka egyszerre teher és katarzis. „Amire a végére érek egy versnek vagy prózának, bennem is katartikus élményeket vált ki. Írás közben nem tudod végig, hogy mit csinálsz. Ezért tartom fontosnak az elfelejtést, hogy nem a reflektált, megvilágított tudás, hanem a szabadjára engedett készség alkossa meg a dolgokat. Nagyon sok üres költő van, aki tökéletes verset tud írni, de elfelejtjük ezeket, van, aki viszont hibásan ír és mégis érvényesnek érezzük az alkotását. Sokszor mondják a János Vitézről, hogy milyen hibás, mégis ez az a mű, amely leginkább reprezentálja a magyar kultúrát, holott tele van verstani, dramaturgiai tévedésekkel”.
Várady Szabolcs szerint a költőnek folyamatosan lesben kell állnia, hogy ne rettenjenek el a lírai intenciók. Ezerszer van bennünk ilyen állapot, olyan érzés, mintha naponta ezerszer hazudnánk – magyarázta az alkotó. Hogy mindez könnyebben teret kapjon, Jónás metaforikusan gondolkodik, így tulajdonképpen csak a gondolatait kell papírra vetnie. „Az a fontos, hogy igazat hazudj, ez a költészet lényege.” Az igazság Jónás szerint mindig ott van, ahol a paradoxon is található. Nagyon sok dologról nem tudjuk eldönteni, hogy igaz vagy sem. Ezért mindig abban a konnotációban kell értelmezni a mondatot, amelyben elhangzott. A versekkel is hasonló a helyzet. A konnotációs környezethez pedig hozzátartozik a szerző is. A posztmodern után a mai költészet feladata az is, hogy a szerző hitelesítse a műveit, ott legyen mögötte egy egész személyiség.
Az esten bejelentették, hogy Jónás Tamás szerdánként költészeti szemináriumokat fog tartani a Bulgakov Irodalmi Kávézóban, amelyen nemcsak a versírás technikai tudnivalóival ismerkedhetnek az érdeklődők, hanem sok érdekes dolgot is megtudhatnak az irodalomról.
A magyarországi költővel legközelebb a Bulgakov kávézóban, az ugyancsak a Kultúrsok(k) csoport szervezte, a Sejtés eleganciája című tematikus esten találkozhatnak a kolozsváriak.
Varga Melinda
