HELYSZÍNI

Fischer Botond bemutatkozása megosztotta a kolozsvári Bretter Kör legutóbbi estjének résztvevőit. Egyik bírálója szerint a prózában inkább ki tudna teljesedni, verseiből ugyanis hiányzik az a fajta „őrület”, amely a jó líra elengedhetetlen feltétele.

Az irodalom előszobájában?

Fischer Botond 1982-ben született Nagykárolyban, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz-magyar szakán tanult. Szoftverértékesítőként, majd újságíróként dolgozott szülővárosában. Jelenleg a BBTE bölcsészkarán spanyol szakos hallgató. Az Irodalmi Jelen Debüt rovatában jelentkezett először versekkel, 2007-ben. További költeményei a Helikonban és a Látóban jelentek meg, rövidprózáit a Helikon és a Korunk publikálta – mutatta be az est vendégét a Bretter Kör elnöke, Lovassy Cseh Tamás költő, majd a meghívott olvasta föl verseit és az Alsógolgota című rövidprózáját.

Lovassy vitaindítójában a vallási motívumok, illetve a mitológiai elemek használatára hívta föl a figyelmet. Fischer Botond műveinek zöme egy-egy bibliai képre épül, azt gondolja tovább, olykor teljesen átrendezve. Hol erőteljesen profanizálja, hol meghagyja emelkedett, misztikus környezetében. A tartalmilag és formailag egyaránt játékos líra néha igyekszik radikális és forradalmi lenni, de mintha mégis visszahúzná valami, ami nem engedi a teljes kitörést. Az önreflexió fontos velejárója verseinek, de gyakran a Messiás szerepébe bújva vall az élet kérdéseiről. Az archaikus világ díszleteit viszont sokszor megtöri egy-egy mai kép: „Lajtorján felmászott hozzám egy katona, / megpaskolt, s a számba cigarettát dugott /, «You can do it», mondta, és tüzet is adott.”
A versekben ugyanakkor a görög antikvitás, a mitológiai szereplők is helyet kapnak, és jól megférnek a keresztény kultúrkörben gyökerező fogalmakkal és jelenségekkel. Talán a különböző elemek folyamatos vegyítése miatt is hatnak üdítőleg az olyan versek, mint a Vidéki újságíró dala. Érezhető a profanizáció erős szándéka, mely az elemező írói attitűd miatt nem mindig valósul meg, összességében mégis egy érdekes kísérlet a földi és égi, test és lélek ötvözésére – állapította meg vitaindítójában Lovassy.
A méltatás ellenére a jelenlévők nagy részének tetszését nem igazán nyerték el az elhangzott művek. Többen – így André Ferenc költő is – kifogásolták a rímek esetlenségét (szűz-tűz), és a versek öncélúságát. Győrfi Kata költő szemében ezek az írások nem eléggé korszerűek, hitelesek. A Célia válasza című versben például nyilvánvaló, hogy a költő nem tud női szempontból megfogalmazni gondolatokat. „Hogy mit kérek? Mindent. Nő nem kér kevesebbet. / A Földet, és igen, tiltottgyümölcs-keblet. / A Nagy Ribanc leszek, ördög szeretője, / Gátakat, szíveket, frigyeket ki törje” – írja Fischer a vers első strófájában. Győrfi szerint azonban: „Egy nő nem kér mindent” – ezért a költő már az első sorban leleplezi magát.

Bréda Ferenc író, költő, esztéta véleménye szerint kétségtelen, hogy a költő tehetséges, ért a szakmához, ezért egy verset is meg tud „csinálni”. Ám a költeményekből hiányzik az izzás, az „őrület”, amely minden jó versnek az alapja. A verset értelmezhetjük az irodalom előszobájaként is, hiszen nem kell hozzá olyan nagy energia-befektetés, mint a prózai műhöz. Egy pár száz oldalas könyv megírásakor viszont a szerzőnek már nagyon meg kell dolgoznia. Fischer  az Alsógolgota című írása alapján nagyon jó prózaíró lehetne, csupán valamiért még nem mert, vagy nem akart ebben a műfajban kibontakozni. „A legnagyobb írók is írtak verset életükben, és ezek a művek nem rosszak, de hiányzik belőlük az a bizonyos dolog, amitől vers lesz a vers” – összegezett Bréda.
A véleményekre reagálva Fischer elmondta: egy kötetre való verse van, de a közeljövőben a próza irányába szeretne elmozdulni. Tudatában van annak, hogy ezek a művek nem „sámán-költemények”, és hiányzik belőlük az „őrület”, nem is volt szándéka ilyeneket írni. Számára nem annyira fontos a forma, ő nem „forma-fetisiszta”.
A Fischer Botond költészetéről kialakult élénk vita jól illeszkedik  a „Bretter” ama hagyományához, hogy az irodalmi kör elsősorban a fiatal tehetségek műhelye, itt szembesülnek először a szakmai és olvasói véleményekkel.
A következő meghívott szintén egy fiatal tehetség, André Ferenc, akinek szövegeit Gondos Mária Magdolna méltatja.
                                    

Varga Melinda