HARDKOR – Stiller Kriszta versei

Spongyát már a múltra: sosem volt igaz.
Üres kép körül egy arany képkeret.
Minden giccs, a virág nekem bolti gaz,
de a kezedben még ez is szép lehet.

HARDKOR

STILLER KRISZTA VERSEI

SZÓDA-VILLANELLA

Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.
Mint vénasszonyhoz foszlott szvettere,
úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Az isten hallgat. Hátradőlve, jazzt.
A hangerőt direkt nem vette le.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

Vodkát hozol, hogy velem elfelezd,
de ettől csak a szívem lett tele.
Úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Ünnepi vagy, akár a széderest.
Jó pincér az Úr, fényt is tett bele.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

Fújhatom, mint a forró csontlevest,
fontos az exem, hogy mi lett vele?
Úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Ámor, itt egy szív: rajta célkereszt.
Mint vénasszonyhoz foszlott szvettere,
úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

ÉN ÍROK

Tudom ám: ön az Ön, de a szív letegez.
Te pedig kiröhögsz, asziszed, beteg ez.
Szar az éj egyedül, de a fény kicsinál,
ha kemény leszek is, jöhet egy kicsi nyál:
Hova tűnt a nyarad, teled és tavaszod?
Ne keféld a hugim, mer’ olyat bebaszok,
minek a becsület, tucat év egyetem?
Ragyogók a betűk, sose volt egyebem,
csak a szó, csak a vers, ma pedig akadok.
Sok ez így: a sötét, a drogok, a pubok.
Te lehetsz a pasim, ha uram leverem.
Ne rinyálj, Anyegin: nesze, egy levelem.

SABBAT MATER

Kérlek, ugorj hozzám szombat este át,
a szívemben a kulcs. Naná, jó hogy ott.
Nem iszunk majd mást, csak filteres teát,
cigit is hozz, mert az enyém elfogyott.
Pihenjünk csendben, mint két kis mintarab,
lepkeszárny se rebben, minden lepke fél.
Szülessen ebből egy modern színdarab,
kint vár ránk az élet, ami megkefél.
Spongyát már a múltra: sosem volt igaz.
Üres kép körül egy arany képkeret.
Minden giccs, a virág nekem bolti gaz,
de a kezedben még ez is szép lehet.
Szóval jössz, lesz cigi, néhány szál virág,
addig nem érek rá nem gondolni rád.

HARDKOR

Vártalak, de néhány percet késtél,
őszi este volt, meg üres Népliget.
Fagyni kezdett, novemberben kész tél,
a fák fázva szórtak fehér cetliket.
Megjöttél, és szitált ránk a porhó,
kacsintasz, míg én a csípődet fogom.
Felkuncogsz, hogy ez már szinte pornó,
összeolvadt cseppek tánca arcodon.
Úgy éreztem, nem is kell több ennél:
sötét van, meg te, meg halkuló zsivaj.
Azt mondtad, kis meleg izét ennél,
sört kértem, te kólát nagy sült krumplival
Elég egy románchoz, legyen tök hideg:
nagy sült krumpli, kóla, sör és Népliget.

NEMZETI RAP

Kezemben bébi a tizenkét passzus
Sanyi P. dübörög, árad a basszus
Spanokkal baszdki a nyomdába vittem,
feküdtek haver, mint Táncsics a sitten
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza

Ötödik a házban a Ferdinánd bácsi
Rázza a csöcsét sok pilvaxos gádzsi
Közöttük nyomul  Vasvári fater
Gyere Paja mondjuk el, mi a vaker:
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza

Lali K. is nyomja, meg Frankie, a Deák,
Bort ide bébi, vidd faszba a teát.
Megdöglünk baszod, de borul majd uncsi,
Húzás van mädchen, itt pesti a punci
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza

A verseket Kertész Dániel festményeinek részleteivel illusztráltuk.