Liszt és a társművészetek

HELYSZÍNI

A tavalyi Liszt-bicentenáriumon nyílt kiállítás a művész pazarul szerteágazó irodalmi és képzőművészeti kapcsolatait mutatja be, de fény derül Michelangelo költői vénájára vagy Byron Lisztet is lenyűgöző korabeli hatására is.

Liszt és a társművészetek

Eckhardt Mária* életműve a zeneszerző életének és műveinek kutatása, hiszen már a Liszt Múzeum 1986-os megnyitása előtt is ezzel foglalkozott. Évtizedekig igazgatója, 2009-től tudományos igazgatója a zeneszerző egykori lakhelyén, a ma Régi Zeneakadémiának nevezett, Andrássy útra néző épületben található gyűjteménynek. Így a Zenetörténeti Múzeum kiállításán szinte minden tárgyat személyes történettel tudott kiegészíteni.

Eckhardt Mária, a kiállítás szakértője

Lisztnek virágzó kapcsolatai voltak kora művészi életével szerte Európában – és viszont: a zeneszerző személye, művészete inspirálta kora művészeit. Ennek a nyomában haladtunk teremről teremre, elsőként az ifjú Liszt Ferenc ízlése mentén.

Fiatalkori könyvtára ugyan nem maradt fenn, de naplójából és késői életrajzírója, Lina Ramann feljegyzéseiből képet kaphatunk olvasmányairól, melyek között szerepelt a Biblia, a Szentek élete, különösen a Szent Ferencről szóló olvasmányok, valamint már egészen korán a francia kultúra – hiszen tizenkét évesen Párizsba került, ennek köszönhetően láthattuk a zeneművész egy Chateaubriandtól kapott írótollát is. Lamennais abbé vallásos írásait, La Fontaine meséit, Lamartine, Musset verseit, Balzac, Hugo, Vigny műveit olvasta Liszt, és ismeretségben állt Chopinnel, Paganinivel, Berliozzal. Az Európa szellemi életének pezsgésébe került fiatal művész számára természetes volt, hogy az írók hangversenyekre, a zenészek színházba jártak, hatásukra pedig Liszt a programzene legjelentősebb képviselőjévé vált.

Az első teremben a korabeli kiadások és neves művészek portréi mellett egy Erard zongora fogadja a látogatókat, amely Liszt kedvenc márkája volt, mint Chopinnek a Pleyel. Korhű szalon berendezési tárgyai hozzák közel az akkori miliőt, ahol még a bútorok szövetein is képzőművészeti alkotásokkal találkozhatunk.

Képzőművészet a szófán is

Lisztet sem kerülte el a korra jellemző Byron-imádat: Marie d’Agoult grófnővel, szerelmével Byron nyomában is jártak utazásaik során. Valójában annak a svájci és itáliai tartózkodásának ideje ez, mely alatt a Zarándokévek című kompozíciósorozat született. Liszt pedig nem csak komponált, hanem George Sand mintájára utazóleveleket is írt, főleg a Gazette Musicale számára, de az Artiste című képzőművészeti lapnak is, erről a szerkesztőnek írt levél tanúskodik. Érdekes, hogy Lisztékkel egy időben járta Itáliát Barabás Miklós, akinek akkor keletkezett akvarelljeit, Tiziano-másolatát láthatjuk a következő termekben – később az ő Liszt-portréját is, természetesen.

A híres Erard-zongora

Nem meglepő, hogy a Szent Cecíliát, a zenészek védőszentjét ábrázoló festmény emblematikus volt Liszt számára, a Medici Síremlék Gondolkodója pedig a Zarándokévek itáliai szakaszának második darabja: mindkettő másolatával találkozhatunk a kiállításon. Michelangelo verse is szerepel a kottán, aki a képzőművészet mellett költészetben is jeleskedett, és ugyanennek a sorozatnak további darabjai Raffaello, Petrarca, Dante műveihez kapcsolódnak. A Schiller versére írt kantáta, az An die Künstler (A művészekhez) mondanivalója pedig az, hogy a világ sorsa a művész kezében van, legyen összekötő Isten és a nép között.

Szent Cecília a pánsíppal

Liszt római tartózkodásának helye, a zenébe foglalt Villa d’Este maga is műalkotás ciprusaival, szökőkútjaival. A programzenét bemutató tárlókat követően találkozhattunk a Magyar Rapszódiákkal, (köztük a híres tizenötödikkel, mely a Rákóczi-induló motívumára épül), a Magyar Történelmi Arcképek sorozattal, Munkácsy híres Liszt-festményével, az ennek alapján készített Rippl-Rónai rézkarccal és Stróbl Alajos Liszt-maszkjával. A Munkácsyék párizsi szalonjában rendezett zenei estről a festő felesége naplójában is részletesen beszámol, de nemcsak az ő, hanem Munkácsy feljegyzései is magyar fordításra várnak még. Petőfit megörökítette a Magyar Történelmi Arcképekben, és A magyarok istene című versét is megzenésítette Liszt. Vörösmartynak hozzá szóló versére viszonzásul írta a Hungaria szimfonikus költeményt. A cigányzenéről tanulmányt író zeneszerző A három cigány című kompozíciója, melyet a Bánságban született Lenau versére írt,  képzőművészeti motívumra támaszkodik. Láthatjuk azt a Zichy Mihály grafikát is – A bölcsőtől a koporsóig –, mely Liszt A bölcsőtől a sírig című szimfonikus költeményének ihletője volt. A zeneszerző részt vett a Schunda Vencel József készítette cimbalom bemutatóján, a hangszerrel korabeli neves magyar művészek körében szerepel egy képen.

Liszt és a cimbalom

A termek közötti, kör alakú kis átjáróban karikatúrák, valamint olyan írók és műveik fényképeinek nagyításait láthatjuk, akik valamilyen kapcsolatban álltak Liszttel, így például Balzac és George Sand regényeiben is találhatunk Liszt alakjáról mintázott szereplőt.

A nyolc helyiséget betöltő, magyarországi közgyűjteményekből összeállított, rendkívül gazdag kiállításból talán csak a hangzó zene hiányzik. A bécsi zenei kiállítások audio anyaggal kiegészítő gyakorlata remélhetőleg hozzánk is eljut egyszer, addig előre meghatározott időpontokban koncerttel egybekötött tárlatvezetésekre jelentkezhetnek a zenét hallani kívánó érdeklődők.

Szöveg és fotók: Csanda Mária

* A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Gulyásné Somogyi Klára vezette zenei szekcióján Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont tudományos igazgatója, a kiállítás főkurátora kalauzolt végig.

A kiállítás idén nyár végéig látható a Budai Várnegyedben, a Táncsics Mihály utca 7-ben található Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában.

További képek a helyszínről:

A híres írótoll Chateaubriand-tól

Liszt és a regényírók

Michelangelo Gondolkodója