Versek jelnyelven

HELYSZÍNI

Kecskeméten siketek és hallók együtt élvezhették a könnyűzenei versfeldolgozásokat egy sajátos koncertnek köszönhetően.

Versek jelnyelven

A Kecskeméti Ifjúsági Otthon a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének Kecskeméti Szervezetével karöltve 2012. május 11-én igazán szokatlan apropóból látta vendégül Heizinger Mikát, a Misztrál együttes énekesét és Popele Róbert jelnyelvi előadót. Az irodalmat népszerűsítő program célközönségét ezúttal a siketek és a nagyothallók alkották, az egyediség pedig a megzenésített versdalok jelnyelvi illusztrálásban rejlett.

A Misztrál Bartók Béla-díjas együttes számos magyar és világirodalmi művet dolgozott fel. Koncertjeiken az irodalmat terjesztik a könnyűzene eszközeivel. A zenész és a jeltolmács 2007 óta dolgozik együtt, közös céljuk a mostanihoz hasonló „akadálymentes”előadásokon, hogy a siketekkel megszerettessék a verseket. Számukra fontos, hogy lássák a szóbeli tartalmak lényegét, mert gondolkodásuk szintén szóképekre épül. A velük való kommunikációban elsőrendű szerepet kap a mimika, az érzések vizuális közvetítése.

A koncerteket vegyes közönség előtt tartják, tehát egy részük a jelnyelv, másik részük a zenei előadás alapján élvezheti a produkciót. Érdekes atmoszférát teremtett a versek egymásutánja, melyek nagy része szabadságot és légiességet közvetített. Az előadás a hangszerek és a mozdulatok összhangjával vált élvezetessé és hitelessé. Ady Endre, Szepesi Attila, Arany János, Kárpáti Tibor és Áprily Lajos versei hangzottak el így: Róbert a siketeknek, Mika pedig a hallóknak játszott.

Áprily Lajos Ködös évszak előtt című költeményének feldolgozásában fejeződött ki legerősebben a zenei és a mozdulati feszültség párhuzama. Kárpáti Tibor Gyöngyöt az embernek című versének megzenésítése szintén kiemelkedett a dalok közül, mert a szövegben megjelenő metaforák, hasonlatok önmagukban is képesek voltak az impresszionista hangulatfestésre. A közönség tulajdonképpen választhatott, hogy a dallamra, a szövegre vagy a mozdulatokra figyel-e, mindhárom adaptáció más területekre kalauzolta a képzeletét.

A zenész három, népi eredetű hangszert használt: tilinkót (pásztorhangszer, fűzfából készítik), fidulát (a hegedű elődje, a középkori Európa vonós hangszere) és hosszú nyakú lantot, vagyis kobozt (gitárszerű hangszer, nyolc húrral).

A versdalokban számos piano-forte váltás történt, melyet a siketek úgy érzékeltek, hogy Popele Róbert a hangosabb részeknél szinte egész testével, gesztusai és arcjátéka segítségével erőteljesebben kommunikált, így kifejezve a fokozott érzelmi töltetet. A versjelelés tehát nem szavanként, hanem hangulatonként, érzelmi váltások mentén történt. A tavasszal való találkozást például a tolmács mindenféle apró erdei állat mozgását imitáló testhelyzettel fejezte ki. Ezt a speciális művészeti ágat, a versjelelést hazánkban egyedülállóan ő képviseli. Elengedhetetlen hozzá a szövegek pontos ismerete és az improvizációs készség. Különleges érdeklődésében személyes érintettsége is szerepet játszik, ugyanis ő maga is hallássérült.

A koncert nagy sikert aratott, a közönség soraiban az utolsó dallamok és mozdulatok után már a hallók közül is egyre többen „tapsoltak” a siketek sajátos módján, a magasba emelt kézfej rázásával. A program a közösen átélt élményeknek köszönhetően feloldotta a gátakat a hallók és nem hallók között, a műsort követően egyre több résztvevő próbálkozott a gesztusok és az artikuláció segítségével kapcsolatot teremteni a másik addig ismeretlen világával.

Füstös-Simon Zsuzsa