Ugrás a tartalomra

ZÁRÓJELEK – Jónás Tamás versei

 

Figyeltem, persze, bocsánatot kérek,
dallammá komponált törött emlékek!

 

 

ZÁRÓJELEK

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

UKÁSZOK

A régi nyarakat megölni. És új nyarakat találni.
A régi teleket feladni. És új teleket kivárni.
A régi sztorikat újra. A régi sztorikat újra.
A régieket, aki unja. Vagyok, aki megunja.
Az unja, aki a régi. Beszámolni a szájba.
Hiába fül, ami hallja, és hiába szem, ami látja.
Talán, csak az, aki. Hátha. Talán. Soha se sokára.
Talán, aminek ára. Talán, ami csak olcsó.
Talán a bor, a szerelemdrog. Talán sör, ami a korsó.
Talán az öregedés majd. Talán az unalom lesz.
Talán az fog segíteni, akit ma még nem is ismersz.

 

 

REMEGŐ

Ne féljek! Virágok! Részegen megélnek.
Remegés ellen az emlékek. Kellékek.
Ne remélj, reménykedj. Párolgó boldogság
térdel a melleden. Teérted imádkozik.
Minden mindig ugyanúgy elváltozik.
Ne féljek! Van elkülönített szabadság.
Gondoskodik rólad az isteni hanyagság.
A pompás havazásban nem az esés a fontos.
Különös zuhanás emel a magasba.
Tegnap van ma. Holnap van ma. Ma van ma.
Mondatokat kényszerítek egy-egy szavamra.
Ne féljek! Én maradok én, ha el is cserélnek.
Van ének. A hangzavarban kis tavasz van.
Ne féljek!

 

 

MELLÉBESZÉD

             (lassan, gyűrődve)

Hét füst. Átmeneti kő. Néha kopogás.
Gyere ki a vízbe! Száradó álruhák.
Tartalomjegyzék vagy összefoglalás.
Emlékrendészet. Eddig. Vagy nem tovább.

Rozsda véd meg. Az érzékeny hideg
nem kíméli télen az idegeimet.
Figyeltem, persze, bocsánatot kérek,
dallammá komponált törött emlékek!

Nem találok érzést. Valamint jelent.
Az ég alatt feküdni, házak tetején.
Egyszerre nem vagyok idekint, odabent.
Mi vagyunk, és többé már csak te meg én.

Csípőre tett kézzel. Idegen csípőre.
Asztal lába mellett papír, húsz forintos.
Házszámot szögeznek a köztemetőre.
Elvisz a tavasz. Az ősz majd megint hoz.

Fáradt cipő sóhajt éjszaka, az ajtó
óvatosan lassú sétájára indul.
Jobbá leszünk, halványabbak a bajtól.
Nem változik semmi. Ez a megint új.

 

 

ZÁRÓJELEK

mióta elváltunk
(a bíróságról kilépve zokogva megöleltük egymást),
rászoktam a dohányzásra, 36 füstbe nem ment év után,
elkezdtem alkoholt inni (32 éven át undorodtam tőle),
szépeket kezdtem hazudni lányoknak, asszonyoknak,
el-elidőzöm a hangos játszóterek mellett
(az én fiaim már kinőtték őket),
gyakran éhezem, albérletről-albérletre járok,
irodalmi ambícióim továbbra sincsenek,
egyre kevesebb könyvet olvasok, egyet sem vásárolok,
megismertem a rólam szóló pletykákat (a többségük tetszik, érthetetlen),
költőnek vallom magam (apa az én szigorúságom miatt már nem lehetek),
elhanyagolom a vállalkozásomat (BT),
el-eljárok felolvasóestekre (nem tetszik azokon semmi),
nem járok erdőbe, és
kétségbeesetten gondozom a tehetségeket (ha nincs is nekik tehetségük),
gyakrabban nézek fel a Holdra,
gyakrabban bámulom a járdát,
elkezdtem öleléseket lopni (a gátlástalanság maszkja vöröslő arcomon),
és úgy tapasztalom, azóta nem szeretek senkit

 

 

A versekhez Juila Margaret Cameron (1815-1879) fotóinak részleteit társítottuk.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.