Ugrás a tartalomra

 

Kire ütött ez az író?

Művei külföldön is tarolnak, ugyanakkor sokak szerint nem állnának meg a „lábukon” Réber László rajzai nélkül. Férje ÁVH-s volt, ő viszont rejtegette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból „kisöpört” munkatársát, Szabó Magdát. Ellentmondások és önmagáért beszélő siker, egy szó szerint kivételes életmű: Janikovszky Éva.

 

 

 

 

 

 

Kire ütött ez az író?

 

Kádár-kor és azon túlmutató siker: Janikovszky Éva

 

Három generáció nőtt már fel a művein, és sikere külföldön is töretlen. A „Rózsaszín szemüveg” című sorozat aktuális estjén abban mindenki egyetértett, hogy a „Janikovszky-jelenség”, vagyis a gyerek és felnőtt olvasót egyaránt telibe találó, nevetést fakasztó, egyedi nyelvezetű és filozófiájú írói világ a ’70-es évekre teljesedett ki, s ebben komoly része volt Réber László rajzainak is. Az első lányregények még nagyon erősen magukon hordozták az ’50-es évek kortüneteit (pedig még mindig felülmúlták sok kortárs szintén megrendelésre gyártott regényeit) – ezeket később szégyellte is az írónő, mint Rigó Béla, a magyar gyermekirodalom szerkesztőinek doyenje, Janikovszky egykori munkatársa elmondta.

Ehhez képest óriási váltás volt a „monológkönyveknek” nevezhető gyermekkötetek sora, melynek zsenialitása többek közt abban állt,– fogalmazta meg Kálmán C. György – hogy a sztereotípiákkal tudott ironizálni. A Kire ütött ez a gyerek és társaiban a sablonosság válik mulatságossá: az élethelyzeteké és a nyelvé egyaránt. Külön értékük e műveknek, hogy a Kádár-kort és kellékeit mintha kilúgozták volna belőlük, semmi sem utal a kötelező ideológiára. A Bertalan és Barnabás idillje, például, egy letűnt polgári világ nosztalgiája, amelynek az elemei az írónő számos más művében is megjelennek. Keresztesi József a szerepek kettősségének megragadásában látja az írói zsenialitást, például a Lemez két oldala beszélői esetében.

A sorozatszerkesztő házigazdák, Kiss Noémi és Menyhért Anna ennél a kilúgozottságnál sokkal hangsúlyosabbnak érezték a Janikovszky-művekben a didaxist, Menyhért Anna a korai művekben különösen a „szocialista nőkép” jelenlétét, de Keresztesi József emlékeztetett, hogy mennyire másra használja a gyerek a szöveget, mint a felnőtt. A korszak másik jelentős ifjúsági írója, Bálint Ágnes Mazsola-meséje már-már idegesítően bornírt egy felnőttnek, míg a gyerekek a mai napig „zabálják”. Janikovszky Éva messze meghaladta kortársait a gyerek főhőst beszéltető monológkönyvek szinte szókratészi filozófiájával, csillogó nyelvi szillogizmusaival. Ha utódokat keresünk, nyugodtan felsorolhatók Németh Gábor, Kukorelly, Nádas Péter gyerekmonológjai (amelyek szintén csak látszólag gyermekszövegek), a „tiszta” gyerekirodalomból pedig Kiss Ottó.

Az est visszatérő kérdését a Janikovszky-életművet a levéltárban is kutató Kiss Noémi tette fel: miért nem lett a kánon része ez a nemzetközi színtéren fényes sikereket elérő életmű? A kérdés megválaszolására leginkább a vita végén hozzászóló Rigó Béla volt hivatott, aki személyes barátságban is volt az írónővel. Egyszerűen a gyerekirodalom van hátrányos helyzetben, mondta, holott ne felejtsük el, hogy ha volt pozitív hozadéka a Kádár-korszaknak, akkor a legkiválóbb írók „összegyűjtése” a Móra Kiadó körül feltétlenül az volt. (Lázár Ervin felnőtt-könyvei százszorta több kritikát kaptak, mint a több milliós olvasottságú, múlhatatlan értékű gyermekkönyvek.)

Ugyanakkor a szinte legendás-ellentmondásos életrajz sem teszi egyértelművé az írónő megítélését. Pedig férje, Janikovszky Béla „tiszta fekete” politikai szerepét is árnyaltabban kell vizsgálni – szólt az est egyik tanulsága; s a másik oldalról: a Szabó Magda nekrológjában felbukkanó „hőstett” sem volt olyan mértékben heroikus, mint azt az emlékező írónő meséli: Janikovszky Éva nem a pártirodán rejtegette a közös munkahelyről frissen kirúgott, osztályidegen Szabó Magdát. (E tudnivalókért, s az információért, hogy Komáromi Gabriella már dolgozik a Janikovszky-monográfián, Rigó Bélát illeti köszönet.)

Ahogy Keresztesi József fogalmazott: „A magyar kritikának nincs periférikus látása”, csak a fősodorra koncentrál, valószínűleg ezért maradhatott el idáig az életmű feldolgozása. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az írónő népszerűsége töretlen – alig tíz év, és a negyedik generáció nőhet fel az örökké gyerek világunk elé görbe tükröt tartó műveken.

Laik Eszter

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.