Láng Gusztáv: Dsida Jenő élete és költészete (részlet)
A Dsida Jenő összegyűjtött versei című, 2011-ben megjelent kötet bevezető tanulmányából olvashatnak részletet. A kiadvány az eddigi legteljesebb lírai szövegkorpuszt adja közre.
Kapcsolódó anyag: Interjú Láng Gusztávval
Láng Gusztáv: Dsida Jenő élete és költészete (részlet)
„Ma már elmondhatjuk, hogy Dsida Jenő annak a költő-nemzedéknek a tagja, mely a magyar líra két háború közötti történetében kitüntetett fejezetet alkot. József Attila (1905), Radnóti Miklós (1909) tartozik e nemzedékhez, az erdélyiek közül Szemlér Ferenc (1906) és Szabédi László (1907). Nemzedékké nemcsak születésük évszáma avatja őket, hanem életpályájuk és esztétikai hitvallásuk hasonló alakulása is. Valamennyi említett lírikus a Nyugat nagyjainak nyomdokain indul, majd rövid útkeresés után az avantgárd vonzáskörébe kerül. Ezen irányon belül József Attila mellett Dsida alkotott maradandót; ők ketten tekinthetők a magyar szürrealizmus legeredetibb képviselőjének. A 30-as évek elejétől ez az avantgardizmus átadja helyét a nemzedék lírájában egy klasszicizáló költői beszédmódnak. Ez nemcsak a kötött formák újra-felfedezését jelenti, nemcsak a szóképek, stílusalakzatok klasszikus mintákhoz igazítását, hanem egy gazdag hagyománykészlet vállalását is, melyre a költők mint szövegelőzményre támaszkodnak, belőle merítenek. Ez az intertextualitás nem szövegátvételt jelent, mint Berzsenyi korában, és nem is átiratot, hanem klasszikus szövegek továbbírását. A Miért borultak le az angyalok Viola előtt első fejezetében például nemcsak a görög Theokritosz műfaja éled újjá, hanem a leíró képek antik mitológiai jelenetekre, majd ószövetségi történetre utalnak. A második fejezet évődő humora mögött János evangéliumának egyik sokat idézett verse dereng fel. A negyedik fejezetben a Beatricét a Paradicsomban viszontlátó Dante hangján szól a személyes vallomás, az ötödikben a középkori latin himnuszköltészet formájában vall gyarlóságáról a költő. De említhetjük a Psalmus Hungaricust is, amely Kölcseytől, Széchenyitől, Vörösmartytól, Adytól „ír tovább” idézeteket, hatszor ismétlődő, hetedszer variált refrénjében pedig az Ószövetség zsoltáraiból. Melléjük állítanám terjedelmük okán a Kóborló délután kedves kutyámmal és a Tükör előtt című poémákat is – és a terjedelem ez esetben nem mellékes tényező. Az újklasszikus irányt képviselő költők egyik közös törekvése nagy, teljes világképet hordozó kompozíciók megalkotása. Legismertebb példája ennek Babits Mihály Jónás könyve című költeménye. De megemlíthetjük József Attila leíró nagykompozícióit (Téli éjszaka, Óda, Külvárosi éj), vagy Radnóti Miklós ecloga-ciklusát. Dsida Jenő itt felsorolt „nagykompozíciói” ebbe a verstípusba tartoznak, keletkezésük idejét tekintve pedig korábbiak vagy egyidősek az említettekkel, bizonyítva, hogy Dsida Jenő nem követője volt a magyarországi irodalmi iránynak, hanem maga is öntörvényű alakítója. Aki nélkül a magyar líratörténet vonatkozó fejezete sem írható meg.
Dsida Jenő költői világképének meghatározó eleme kereszténysége. Érett költészetében azonban nem találunk hitbuzgalmi költeményeket, mint diákkori zsengéi között. Isten-élménye csaknem olyan ellentmondásos, mint Adyé. Ady írta Istenről: „egyek leszünk mi a halálban.” Dsida is tudta, hogy a határt, mely Istentől elválasztja, csak halálában lépheti át, ezért kap ez az Isten-élmény zord, sőt félelmetes színeket olyan verseiben, mint A félelem szonettje, A sötétség verse, a Hálóing nélkül vagy az Elárul, mert világít. Dsida kereszténységének értelme Krisztushoz való viszonyában tárul fel, aki emberré lett, halandókhoz hasonlatossá, s ezzel felszólította a halandókat, hogy hozzá hasonlatossá váljanak. Krisztus a földi embert és világát váltotta meg, és Dsida nagy élménye a „megváltott világ”, melynek értékei, szépségei és az általuk gerjesztett életöröm mintegy megtisztul ebben a hitben. Kempis Tamás szavával élve, Krisztust követő költészet a Dsida Jenőé, de ebbe a követésbe nemcsak az Evangéliumok sugallta erkölcsi parancsok – elsősorban a jóság és a szeretet – illenek bele, hanem az élet, a természet, a szerelem értékei is, mint azt Viola-ciklusa, vagy a Kánai menyegző és a Tíz parancsolat című költeménye bizonyítja. De szerves része ennek az élménynek a küldetéstudat is; a mások szenvedésében osztozás, a cselekvő jóság vállalása. Ezért képes ez a Krisztus-követés számos, akár nem keresztény kultúrértéket magába olvasztani, elsősorban az antik sztoikus bölcseletet, a ráció tiszteletét és a művészetért való rajongást. Költészete ezért lehet egyetemes – ami a „katolikus” szó eredeti jelentése.”
A tanulmány teljes terjedelmében a Dsida Jenő összegyűjtött versei (Savaria University Press, 2011.) kötetben olvasható.
