Szigorúan ellenőrzött emlékek
A Grecsó fivérek bebizonyították, hogy emlékeik elférnek egymás mellett, akár a próza és a tánc. Szegeden ebbe az összművészeti produkcióba pillanthattunk be.
Szigorúan ellenőrzött emlékek
Szegeden a REÖK Palotában 2011. október 25-én megelevenedett Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye. Az íróhoz öccse, Grecsó Zoltán táncművész csatlakozott immár másodjára, hogy együtt elevenítsék fel közös múltukat, és bemutassák az ebből született összművészeti produkciójukat. Így került egymás mellé a két testvér, velük együtt pedig a szépirodalom és a tánc.
A REÖK Palota falainak az éppen aktuális kiállítás képei mellett igen sok hát, gerinc és könyök dörgölőzött, mintha ez is az előadás részét képezte volna. A „lámpaoltás” után Grecsó Zoltán nézett a szemekbe, miközben táncmozdulataival belakta a teret, majd érkezett az író, a regény egy részletét olvasva fel öccse táncmozdulataira.
A felvezetés után Lévai Balázs ültette asztalhoz a két művészt, emlékeikről, szakmai tapasztalataikról faggatta őket. Mindketten kitörtek a vidéki környezetből: faluból metropoliszba kerültek. Mindketten az ábrázolással foglalkoznak, a testvérpár egyik tagja a szavak, másik tagja a mozdulatok játékával.
Lévai Balázs a hét év korkülönbségről és az apaképről kérdezte a Grecsó fivéreket. Érdekes, hogy a korkülönbséggel kapcsolatban feltett kérdésre válaszként önkifejezésről és az önmegvalósításról esett szó. Az író szerint öccse sokkal erőteljesebben vállalja és használja a vidék-város viszonyt, míg Grecsó Krisztián narratív struktúrák mögé bújik, Grecsó Zoltán hazatérve képes akár a kocsmapulton megmutatni új koreográfiáját. Az apakérdés a regény és a két fivér egyik fő témája is: ez inspirálta a táncos felolvasást. A Mellettem elférsz a háromgenerációs családregény-hagyományra épít; személyes emlékek, fényképek mozaikosságát a fikció eszközével simára kenve. Viszont mikor az író testvére elolvasta könyvet, egyrészt bedőlt a fikciónak, másrészt a leírtakat összevetette saját emlékeivel, s az így keletkezett módosított, továbbírt közös múltat használja a tánc építőelemként. Az emlékképződés két ellentétes irányba indul, hiszen a regény a múltat rekonstruálja, míg a koreográfia ebből szakít ki történeteket, hogy mindez előttünk újra megtörténjen, hogy részesei lehessünk az egész újraalakulásának.
Hogy mi is történik valójában? A Mellettem elférsz cselekményében két banális szerelemről is olvashatunk, amelyek aztán meg is elevenedik előttünk.
Az első performance során Grecsó Krisztián egy hatvanas évekbeli randevú történetét kezdi felolvasni, mialatt észrevétlen siklik be a képbe a férfi és a nő. Mintha a narrátor utasításait követnék, eljátsszák az értelmezést, ameddig a szöveg tart. Az író elhallgat, a mozdulatok, akár a vágyak, a zenével együtt erősödnek, mindenki szeme elé kerül egy-egy pillanatnyi a történetből, mindenki más és más pillanatában látja a szerelmeseket. A mozgás hirtelen megszűnik, újra a narrátor dirigál, az utazásnak vége. Ezt követően nosztalgikus operettslágerre indul újra útnak a két test, immáron a régmúlt édes-keserű ízével mindannyiunk nyelve alatt. Nincs szöveg, nem is kell, hisz ezek már csak emlékképek.
A második előadás Grecsó Zoltán Szigorúan ellenőrzött vágyak című koreográfiája, melynek szintén nem csak szereplője, de rendezője is. A két fivér hangsúlyozta ugyan a szándékolt utalást Jiri Menzel azonos című filmjére, az előadás e nélkül is érthető. Vonatzakatolásra érkezik a bakter a színpadra, ahol aztán először egy, majd két nő veszi közre. Vasutas ruha, alumínium ételhordó, feleség és ifjú amazon. Csoportosítva a toposzokat és a díszleteket: elvágyódás, vasutas ruha és ifjú amazon kontra ételhordó, ami alumínium: elhasznált feleség. Liftkattanáshoz hasonló hangok, és szerepcserék; jelenetváltások. Mindez alatt a regény egy másik fejezetét hol hallani, hol nem. A bakter mindig a lányokkal foglakozik, hol egyenként, hol együtt, s a végén csak állnak egymás mellet. Elférnek. Mint az este folyamán az irodalom és a tánc.
Almádi Róbert
Fotók: www.tancvilag.hu
Kapcsolódó anyag:
