Partra vetett zongora

Bár elsőre nem úgy tűnt, de utólag egyértelmű, hogy az Írószövetség templomszerű (boltíves és kereszthajós) nagyterme tökéletes helyszín volt az antropozófus Makkai Ádám köszöntésére április 4-én. Mindenütt ültek, mindenütt „Ádám barátai” ültek.

Partra vetett zongora

Bölcsesség áradt mindenhonnan. Nem sietett, nem kapkodott senki, ültek ott legalább százan, szinte kizárólag Makkai kortársai (számtalan professzor természetesen), és érződött, hogy ez a sok ember túl van már rengeteg dolgon – templomi nyugalom. A magával ragadó est zenei pilléreit Lovász Irén dalai alkották, aki indításként – Szentmártoni Jánosnak, az Írószövetség elnökének néhány mondatos felvezetése után – a Csodaszarvas című dalt énekelte el, amelyet egyébként Makkai fordított le angolra.

„Regélek, regélek”

Az est első nagyobb egységét Jókai Anna laudációja tette ki, aki a decemberi Magyar Naplóban megjelent köszöntésének szerkezetére fűzte fel beszédét, kezdve azzal, hogy az ember életkorát „bajosan tudjuk meg kizárólag a születési dátumából. [Makkai Ádám] kortalan lélek, egy gyakorlott Kozmosz-vándor […]. Ismeri az utat, amin járni kell, és talán éppen ezért nagyon is előreszaladt. Előbbre van, mint kortársai.” Jókai méltatásának középpontjában mindvégig Makkai szakrális költészetének hangsúlyozása ált: „ez egy szakrális költészet, de a szakrális költészet minden dogmatikus megkötöttsége nélkül”. Nem sekrestyeirodalom ez, hanem „olyan költészet, amely az emberben lévő szellemet megpróbálja elvezetni az univerzum szelleméhez”. Makkai segít „a fókuszba visszahelyezni azt, ami félresiklott.”

„Felségednél sorsunk el vagyon rendelve”

Majd Tóth Éva vette át a szót, kezdésként rögtön utalva a Spanyolnátha téli számára és annak Makkai blokkjára. Felvezetésként azt kérdezte, miként férhet meg egy emberben a nyelvész és a költő? Makkai sommás válasza az volt, hogy a vers szavak összege, amiket a grammatika tart össze, és amiként az emberi agy is két agyféltekéből áll, melyek egyik fele a racionalitásért, a másik az érzelmekért, a kreativitásért felel, úgy fér el egy emberben a költő és a nyelvész is. Elmondása szerint költészeti pályája tulajdonképpen akkor indult vagy annak az adott lendületet, mikor Amerikában fiatal egyetemistaként egy angol esszéírás-kurzusra készített első, Freedom című dolgozatát rengeteg javítással kapta vissza. Elkeseredésében írt egy 8 soros verset, és azt is beadta a kijavított dolgozattal együtt. A professzor csodálkozott, hogy ugyanaz írta, aki azt a három oldalas borzadályt, majd kijelentette: „Uram, Ön költő.”

Hamar kiderült, hogy kedvenc és megítélése szerint legfontosabb műve az Úristen! Engedj meghalni! Petőfi Sándor pokoljárása és megidvezülése című kötete, mely ott folytatja Petőfi pályafutását, onnan írja tovább műveit, ahol a 19. századi költő abbahagyta. A sorban következő kedves könyve a Cantio Nocturna Peregrini - Variációk "A vándor éji dalá"-ra. Ezt a kötetet is fel kellene támasztani, mondja. Van házi feladata bőven. Már picit el is ment az életkedve a Hawaii-szigetek inkább pihenésre ösztönző környezetében, de a Kossuth-díj, amelyről egy hajnali fél ötös telefon értesítette, kizökkentette ebből az állapotból.

Ezt követően a Makkai által sokat művelt területre, a műfordításra terelődött a szó. Arra a kérdésre, hogy mit csinál e minőségében, így felelt: „Megpróbálok elhihetően hazudni.” S ezt egy iskolapéldával szemléltette. Odament a zongorához és eljátszotta az Örömóda első pár ütemét. „Tegyük fel – kezdte –, hogy egy szigetre kerültem, ahol a tenger kidobott egy olyan zongorát, amelynek eltörött a Fisz billentyűje, és csak az F működik. Mondom a bennszülöttnek, hogy ne haragudj, nem tudom neked eljátszani az Örömódát, mert hiányzik a Fisz, de el tudnám játszani például E-dúrban.” Az csalás, az csalás, Beethoven nem úgy írta – hangzott a válasz. Játssza akkor F-ben. „Öregem, az nem lesz Örömóda.” Igen, de közel lesz az igazsághoz… Természetesen mindezt bemutatta Makkai a zongorán és valóban, F-dúrban egyértelműen gyászinduló lett Beethoven darabjából. „Tehát minél közelebb voltam fizikailag a megközelítendő anyaghoz, annál távolabb kerültem tőle szellemileg.” Mi a tanulság? „Jól kell csalni.”

„New Yorkban kikötött a gőzhajó
az én szívem jaj de nagyon szomorú”

S hogy lássuk, ez nem csak a zenében működik, Makkai elmesélte egyik sikeres csalása történetét. Történt ugyanis, hogy Weöres Sándor fogadást ajánlott neki. Ha lefordítja A galagonyát angolra, kap egy üveg Törleyt. Több sem kellett a fiatal Makkainak, és néhány év múlva előállt a megoldással, amit az est során először egyedül, majd a tökéletesen egyező hangzás és ritmus érzékeltetésére feleségével, Arany Ágnessel párhuzamosan is elszavaltak (Arany magyarul, Makkai angolul mondva el a verset).

A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

The brambleberry

Eves of autumn
Gleam with the brambleberry's
Gleam with the brambleberry's
Shimm'ring dress.
Thorns a-rustling
Winds scurry hither-thither
Trembles the brambleberry
Comfortless.
Should but the moon let lower her veil,
Bush turns maiden, starts to wail...
Eves of autumn
Gleam with the brambleberry's
Gleam with the brambleberry's
Shimm'ring dress.

A szépírói vénának van folytatása, büszkén mondta Makkai, hogy Rebecca lánya több nagy amerikai novellapályázatot is megnyert már, első regénye pedig nyáron jelenik meg, méghozzá nem is akárhol, hanem a Penguin Booksnál. Majd a még korábban elmondott Kutyapest című verse után elhangzott a 1972-ben írt Magyarország vére című himnusza is, s lassan, Lovász Irén népi köszöntőivel véget ért a kereken egy óra negyven perces est.

Makkai Ádám mindössze egy tiszta fehér inggel és egy kétnyelvű Szophoklész kötettel lépte át a határt ’56-ban, de sokkal többel tért vissza…

„feje, foga, hasa, gyomra sohase fájjon,
a Jóisten éltesse, ne haragudjon”

Lőrincz Gergely