„Egyedül vagyok, mint a kő” – jutottak eszembe Fleischman szavai.

Először rosszulesett…

Aztán kínomban már csak röhögtem az egészen. Ismét egy ostoba ábránd, aminek tulajdonképpen semmi értelme nem volt, leszámítva azt a néhány kellemes percet, amit gondolatban a lánnyal együtt töltöttem. Még egyszer megnéztem magamnak, majd kiittam a csészéből a maradék kávét. „Egyedül vagyok, mint a kő” – jutottak eszembe Fleischman szavai. Indulnom kell, holnap korán kelek. Még pirkadat előtt be akarok menni a faluba, hogy kifüggesszek a piacon egy táblás hirdetést: MÚZSA KERESTETIK!