Aki az ünnep délelőttjén „Budára! Budára!” kiáltás helyett „Pestre! Pestre” – hangulatban vágott neki a városnak, nem könnyen juthatott a központi ünnepség hagyományos színhelyére, a Múzeumkertbe.

„Emberségünkből álljon fel

hazánk!”

Napsütéses délelőtt, fegyelmezett ünnepség március 15-én

Rövidebb-hosszabb gyaloglás beiktatásával lehetett elkerülni a járműveken álldogálást a terelőútvonalakon, így sétával volt a legkényelmesebben elérhető a Múzeum körút. A tömeg betöltötte az Astoria és a Kálvin tér közötti szakaszt, így az ünnepség kezdetekor, negyed 11-kor már csak a széleken lehetett megállni. A hatalmas darukra felfüggesztett projektoroknak köszönhetően azonban egészen nagy távolságból is tökéletesen látható-hallható volt az ünnepi műsor. A Himnuszt Szvorák Katalin Kossuth-díjas énekesnő előadásában hallgathatták meg a résztvevők, majd Petőfi Sándor Isten csodája című verse hangzott el. A már szintén régi hagyománynak számító Tolcsvay László-féle Nemzeti-dal feldolgozást Szente Vajk énekelte el. A látványt díszegyenruhás lovas huszárok tették színesebbé.

Orbán Viktor miniszterelnök fél 11-kor érkezett, hogy elmondja ünnepi beszédét. „Legyen béke, szabadság, egyetértés” – köszöntötte a jelenlévőket, az anyaországiakat és a határokon túl ünneplőket egyaránt. Kiemelte a megemlékezés helyszínének jelentőségét, amely elvben lehetne bárhol másutt, akár még a londoni Kossuth utcában is, mégis: a hagyomány hoz bennünket évről évre ide. Hatása, mint a mágnesé: a nemzeti összetartozás ereje. Orbán Viktor párhuzamot vont a ’48-as eszmények és a jelen kihívásai között, melynek tanulsága, mint elmondta, hogy mi, magyarok „soha nem engedünk a ’48-ból”. A miniszterelnök kihangsúlyozta, hogy a közép-európai térségben a magyarok vívták meg mindig a legtöbb áldozattal járó forradalmakat, és soha nem engedték, hogy valamely hatalom, legyen az Habsburg vagy szovjet, felülről diktáljon nekik – most sem fogjuk engedni, hogy mások diktáljanak – mondta a miniszterelnök.

Ha a történelem az élet tanítómestere – folytatta Orbán Viktor –, akkor alapos tanító, aki a diákjaival többször átveszi a tananyagot. A magyar történelem közelmúltjára visszatekintve a miniszterelnök kiemelte, hogy a nyolcvanas évek végén még senki nem hitte volna azokat a változásokat, amelyeken átment az ország. Ideje lezárni az átmenet húsz évét – emlékeztetett Orbán Viktor – és a jövőbe tekinteni. A miniszterelnök az által felvázolt optimista jövőképben egy az adósságcsapdából kikerülő, megállíthatatlanul felemelkedő országot képzelt el. Befejezésképp kiemelte a közös részvétellel zajló alkotmányozás fontosságát, és felolvasta a Nemzeti Nyilatkozatot.

A beszédet követő versek és kobozzal előadott dalok után Sasvári Sándor színművész lovagolt be a Múzeum lépcsője elé, és mintegy záróakkordként énekelte el a Nemzeti dal refrénjét. A műsort népi táncosok produkciója zárta, majd az ünneplők egy része a Parlament felé vette az irányt.

Laik Eszter

Fotók: www.kormany.hu, Horváth Ernő