Stefinapraforgó
Ha sok vendég van nálunk a születésnapokon, a végén azt mondom nekik: ha elmentek, én búslakodni fogok. Apa pedig csodálkozik. Ahogyan akkor is, amikor azt mondom neki hogy: én soha nem alszom, de néha lepihenek egy kicsit. Amikor nem öltözöm reggel, amikor nem eszem a reggelimet csak játszom az étellel, akkor édesanya dühös lesz és megkérdezi: Egy nullának nézed anyádat Stefike? Én pedig megnyugtatom: Nem. Kettőnek.
Ha sok vendég van nálunk a születésnapokon, a végén azt mondom nekik: ha elmentek, én búslakodni fogok. Apa pedig csodálkozik. Ahogyan akkor is, amikor azt mondom neki hogy: én soha nem alszom, de néha lepihenek egy kicsit. Amikor nem öltözöm reggel, amikor nem eszem a reggelimet csak játszom az étellel, akkor édesanya dühös lesz és megkérdezi: Egy nullának nézed anyádat Stefike? Én pedig megnyugtatom: Nem. Kettőnek.
Mindennapi elfoglaltsággal elő barátaim!
Én reggelente a Napraforgó óvodába megyek, legtöbbször édesanya visz, és azt nagyon szeretem, ha már alvás után értem jönnek. Ha jó idő van, olyankor már kint vagyunk az udvaron, és édesapa le is fényképezett ott a játékok között. Kicsit nehéz beletörődni, hogy vannak nagycsoportosok is, mert az ő csúszdájukra még nem mehetek fel. De a saját csúszdánkon is el tudtam törni a szemüvegemet, mert egy egész sereg kiscsoportos együtt ült a lejtőre. Valahogy úgy érkeztünk meg hogy a szemüvegem alattunk maradt. Apa azt mondta, ez is harmincezer. Mire gondolhatott? De kedden megyünk a szemész nénihez, aki megvizsgál és kapok új szemüveget, ami most a filmek nézésekor hiányzik. Kedvencem a Szent Péter esernyője, és az Egri csillagok. Azután szoktam azt mondani édesapának, hogy: győztek a magyarok! Azért többnyire rendes meséket nézek, Kormos Pista bácsi írta nekem a Vackort, és így ismerem az óvodásokat: Domokos Matyit, Vas Pistát, Katona Annát. Apa azt mondja ezek az óvodások akkor Kormos Pista bácsival egy szerkesztőségben dolgoztak, a Mórában és az Európában és ezért írta bele a nevüket. Ezt nem értem, hiszen az óvodások csak játszanak. Apa szerint a költők is. Mert a versírás játék. Na.
Hívtak engem a Csillagszeműbe születésnapra. A régi óvodás társaim, de aztán édesanya elmagyarázta, hogy nem engem ünnepelnek, mert az én születésnapom máskor lesz. Hát hagytam magamat apával elvinni oda, de átadtam az ajándékomat és már mondtam is, hogy mehetünk. Hiába volt süti és sok kedvesség, ha nem én vagyok az ünnepelt, akkor az nem is olyan érdekes. Apa szerint nagyon buta vagyok, és nem viselkedtem szépen, de én szépnek éreztem azt így, ahogy történt. Pedig a születésnapoknak azóta is se vége, se hossza. És hiába mondom, hogy nekem is van, azt mondja édesapa, hogy neked majd októberben lesz, most édesanyának van meg neki, apának. De azért ez is jó, mert elfújhatom a gyertyát. Mindig elfújom, apa hiába gyújt egy este ötször is gyertyát. Meg is kérdezte, hogy miért fújod el Stefike? Mondtam neki, hogy azért, mert én ilyen vagyok! Johanna unokatestvéremet viszont nagyon szeretem, de apa szerint ezért nem kellene állandóan a torkát szorongatnom, amikor ölelem. A játékaimat nem is szívesen adom oda neki. Valahogy mindig az kezd hiányozni, ami nála van.
Ha sok vendég van nálunk a születésnapokon, a végén azt mondom nekik: ha elmentek, én búslakodni fogok. Apa pedig csodálkozik. Ahogyan akkor is, amikor azt mondom neki hogy: én soha nem alszom, de néha lepihenek egy kicsit. Amikor nem öltözöm reggel, amikor nem eszem a reggelimet csak játszom az étellel, akkor édesanya dühös lesz és megkérdezi: Egy nullának nézed anyádat Stefike? Én pedig megnyugtatom: Nem. Kettőnek… Ilyenkor édesapa nem tudja titkolni, hogy nevet. Mint az ünnepi vacsora közben is, amikor azt mondtam, hogy: Itt pityereg a tányéromban egy kis krumpli… Vagy azt, hogy: a vicces vendégeket nem engedem be. Volt nálunk valamelyik este egy komoly bácsi, azt mondta hogy ő a Medve bácsi, másképppen Mau Mau. Normantas Pauliusnak hívják és a Himalájából jött. Apa mondta hogy litván és fényképez mindenütt. Feketék a képei a könyvekben, de én akkor is megnéztem mindet, ha egy kicsit félelmetesek. A Dalai lámáról beszélt, aki neki is beszélt a Sportcsarnokban, de egy kicsit mérgelődött Medve bácsi, mert már nem igazán vegetáriánus. Mármint a Dalai láma. Ti ismeritek? És egyáltalán ehet szalonnát, aki vegetáriánus? Mert a szalonnát szeretem. Meg a kolbászt.
Ilyeneket mondok, most hogy: vidámkart, vidámpart! És hogy: nézet teszünk a teába! Megkérdezem, hogy: Apa te mikor voltál öreg? Meg azt hogy: uszi-muszi, etyepetye, hopszassza!
Legyen már ennyi elég. Jókedvet és sok gyertyát nektek is! Én csak a habot nyalom le a tortáról. A többi nem nagyon érdekel.
Maradok a Ti Stefánia Irmátok
álmodjatok szépeket
