Ugrás a tartalomra

Fekete Gyula

(1922. február 26.–2010. január 16.)

Gyerekkor, vasárnapi ebéd, néprádió, azon belül a Kossuth rádió, azon belül 12:50, Egy korty tenger. A vasárnapi ebéd tartozéka Fekete Gyula. Tartozék még Fehér Klára is (az ő sorozatcímére nem emlékszem). A törvényszerű ebéd többnyire feszültségekkel jár, valami ok vitára mindig akad, a főparancsnok családfő vasárnapokon tartja a heti elszámoltatást, és a mögöttünk lévő héten, ha egy mód volt rá, elkövettünk valamit. Miért is ne. Fekete Gyula hosszú évekig a vasárnapi ebéd-raport hangzó háttérképe, szimbolikus neve. Az Egy korty tenger + ezt miért nem így, azt miér úgy – összenőve.

Minthogy Fekete Gyula rádiós hangként kerül adatrögzítésre, később, sokkal később csúszik össze a harcos íróval, a könyveivel, a regényeiből készült filmekkel, ráadásul Az orvos halála is így jár, pedig statisztálok, mert a közeli vasútállomás óriás hársai alatt forgatják bizonyos jeleneteit, és pedig az az író is ott téblábol és unatkozik a forgatásokon.

Az pedig évtizedekkel később tudatosul, hogy egyetlenként harcol – mintaként a faluból hozott nagycsalád hagyományaira, azok ezer éven át bevált gyakorlatára hivatkozva – a család- és gyermekvédelemért. Gúnyolják, röhögik is rendesen. Az elért eredmény a magyar népességcsökkenésben ma már vitathatatlan.

"Nem a segélyekre tenném a hangsúlyt. Az adórendszer a ludas. A gyermekre áldozott időt, fáradságot, töredelmet nem térítheti meg a szülőknek senki, de anyagi ráfordításaik egy hányadáért költségtérítést kapnak, s ezt mindmáig „támogatásnak", „segélynek" nevezik. A politikusok a „családtámogatási rendszerekről" vitatkoznak, s általános vélemény, hogy a költségvetést terheli ez a támogatás, a befizetett adókból folyósítják. Sikerült elérni, hogy maguk a kizsákmányolt családok is támogatásnak nevezik jogos költségtérítésük töredékét, sőt annak is tartják. Holott az eltartottak számától független adóztatással, a nevelés költségeit naponta terhelő forgalmi adóval, a szülők gyermekeik után a kapott „juttatásoknak" többszörösét fizetik be az államkasszába." Érdekes gondolatmenet. Csoda-e, ha minden éra, minden politikus becsapja előtte a kapukat?

"Hazai adóztatásunk kezdettől fogva kitagadta a szülők jövedelméből a gyermekek létminimumát, amelyet megilletett volna az adómentesség. Régebben végeztem egy számítást, beküldtem az állampárt Politikai Bizottságához: az egy szem gyerekre kivetett jövedelmi adó megfelelt tizenegy luxuskutya adójának. Ráadásul a gyerekadó progresszív volt, mert hat gyerek után - ha fedezte a szülők jövedelme - nem 66, hanem 117 luxuskutya adóját kellett fizetni... Eleinte vitatták, de később elismerték: helyes a számításom. Annyi történt, hogy a következő év január elsején eltörölték – a kutyaadót.” – sikerként nem könyvelhette el. Nem kérdés, ha Fekete Gyula bejelentkezett, megjelent valahol, a politikusok menekültek a szélrózsa minden irányába. Éppen nemzetromboló, családrongáló programja miatt ütközött az állampárttal. De a rendszerváltás utáni elit se ússza meg.

Pl. Antall József: „többször előállt családellenes, gyermekellenes javaslatokkal. Antall végképp elszabotálta, amit 1988. október 1-jén – több mint ötszázan – az MDF szegedi tanácskozásán a párt népesedéspolitikájáról elhatároztunk. Az ő bűnei közt nem az utolsó volt – én az elsők között említeném –, amilyen visszautasító közönnyel a népesedés ügyét kezelte. Még arra sem volt gondja, hogy a családi pótlék összege ne maradjon el túlságosan az infláció miatt.”

Na, tessék. Ki hinné, hogy Antall József szabotőr, ez Fekete Gyula által kimondatik, és ennek ellenére megkínálják egy komoly díjjal, kompenzálva, hogy a kutya ugat, a karaván halad, és hogy a karavánszerájok vezetői akkor dobnak a kutyának csontot, amikor kedvük tartja. De az ugató kutya maga dönt, elfogadja, ott hagyja a homokban.

Lapozom a Ki kicsoda? lexikont, ki ne maradjon lényeges adat. A Ki kicsoda? szerint 1992-ben megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Pedig jól emlékszem, ő az első a kitüntetettek, díjazottak közül, aki nem hajlandó átvenni. Csak pislogtunk, hogy a nagy harcos, a "fogy a magyar!" zászlóvivője beint a nagyuraknak, ekkor így fordítódik magyarra: az író beint a politikának, a hatalomnak, nem csak nem gazsulál a kegyekért, de elhajtja őket. A legatyásított, kiszolgáltatott ÍRÓn a hangsúly.

Találok egy kapcsolódó interjúrészletet: "Ennek a lexikonnal az egyik állítását helyre kell igazítanom, mert a kitüntetést valóban megkaptam volna Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval együtt, viszont nem fogadtam el, nem vettem át. Megkérdeztem: ki adja át? Felelet: Antall és Göncz. Erre azt válaszoltam: tartsák meg maguknak, mert leginkább ezt a két embert tartom a felelősnek azért, mert a magyar történelem a függelmek zsákutcájából nem tudott kitörni.”

Az ember mindig tanul. Amíg él, tanul. Azt gondolom most, ideje előszedni a meglévő Fekete Gyulákat. Hátha találok olyasféle bölcset és irányadót, amit tavaly, öt éve és tizenöt éve nem fogtam fel. Nem értem fel ésszel.

 

Fekete Gyula (Mezőkeresztes, 1922. február 26. – Budapest, 2010. január 16.) író, szociográfus, újságíró. 

Díjai:

  • Kiváló Munkáért (1949)
  • József Attila-díj (1953, 1963, 1973)
  • SZOT-díj (1964)
  • A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1978)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1982)
  • 1956-os Emlékérem (1991)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992 - nem vette át)
  • Prima díj (2009)
  • Magyar Írószövetség örökös tagja

 

Művei:

  • Májusfa (kisregény, 1952)
  • Eszmélet (elbeszélés, 1953)
  • Kati (kisregény, 1953)
  • Bulgáriai emlékek (útirajz, 1954)
  • Vér és korom (irodalmi szociográfia, 1954)
  • Ismerősök (elbeszélés, 1955)
  • Májusi felhők (dráma, bemutató: Katona József Színház, 1956)
  • Szemfényvesztők (jelenet, bemutató: Vidám Színpad, 1958)
  • A kék sziget (tudományos-fantasztikus regény, 1959)
  • A fiatalasszony (regény, 1960)
  • Kincskereső Pipitér (ifjúsági regény, 1961)
  • A falu szépe (regény, 1961)
  • A hű asszony meg a rossz nő (regény, 1963) (oroszul: 1987)
  • Az orvos halála (regény, 1963 (angolul, oroszul: 1965, németül, szlovákul: 1966, csehül, észtül, lettül, litvánul, bolgárul: 1967, románul: 1979)
  • Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regény, 1964 (szlovákul: 1966, németül: 1967)
  • Ezeregyedik esztendő (regény, 1965 (oroszul: 1985)
  • Lányszöktetés (elbeszélés, 1966)
  • Csördülő ég (regény, 1967) (oroszul: 1985)
  • Vallomás hajnalig (regény, 1970 (oroszul: 1985)
  • Fortélyos félelem igazgat (tanulmány, 1970)
  • Éljünk magunknak? (dokumentumgyűjtemény, 1972)
  • Magyarország, fotóalbum (kísérő szöveg Fekete Gyula, fotók Alapfy Attila és Balla Demeter) 1972 (németül, oroszul, angolul, franciául, 1972, lengyelül, olaszul: 1974, spanyolul: 1975)
  • A fiú meg a katonák (regény, 1972 (oroszul: 1983)
  • Mindene megvan? (levélszociográfia, 1973)
  • Egy korty tenger (esszék, 1974)
  • Triszex (fantasztikus regény, 1974)
  • Mézeshetek (regény, 1975 (oroszul: 1986)
  • Három (regény, 1976)
  • Miskolc, fotóalbum Balla Demeterrel (1976)
  • Január, február, március (regény, 1977) (oroszul: 1985)
  • Perújrafelvétel (elbeszélés, riport, 1977)
  • Történelem hangszalagon (riportkönyv, 1977)
  • Száz korty tenger (válogatott publicisztika, 1977)
  • Levelek a magányról (levélszociográfia, 1979)
  • Hiányzik egy férfi (regény, 1979) (oroszul: 1986)
  • A falu szépe (regények, 1980)
  • Első csók (elbeszélés, 1980) (oroszul: 1983)
  • Bodrog-parti szerelmeink (regény, 1981)
  • Boldog házasságok titkai (levélszociográfia, 1981)
  • Elfogultságaim térképe (esszé, 1981)
  • Sarkcsillag (esszék, jegyzetek, vitairatok, 1983)
  • Április, május, június (regény, 1983)
  • Tengercsepp (aforizmák, 1985)
  • Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regények, 1985)
  • Hogyan lettem író? (Emlékek, tárcák, elbeszélések, 1986)
  • Meditáció Amerikáról (1987)
  • Esztendőre vagy kettőre (gyermekversek, mesék, 1987)
  • Gondolkozzunk, magyarok! (vitairatok, interjúk, 1989)
  • Süket a meztelen király. Közgondok, vitairatok (1989)
  • Vitairat a jövőről (1990)
  • Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról (publicisztikai írások, 1992)
  • Madártávlat (elbeszélés, 1993)
  • Különvélemény (vitacikkek, 1993)
  • Örökségünk (1994)
  • Csendes ellenforradalom (ifj. Fekete Gyulával) (vitairatok, Budapest-Ungvár, 1993)
  • Verses gyerekszínpad iskolai ünnepségekre, anyák napjára (Ungvár-Budapest, 1993)
  • Napló a történelemnek. 101 éjszaka (1997)
  • Az első számú közügy (vitairat, Balatonboglár, 1997)
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.