Jelszó: Borostyán – Keresem
A nyár utolsó sugarát a szeptemberi szélben. Tablókon a régi tanáraim képét, kis polski hangját a dugóban, csomókat a hajamban. Keresem a pulzusom.
Keresem
Keresem azt a füstös ízt, ami megcsap reggelente, ha avart égetnek. Keresem az ég valódi színét a képeken. Nagyapám nevét a fejfákon, aprópénzt a földön. Amikor metróra várok, csigákat a mészkőben. Meg azt a dalt, ami pont illene ide, de nem akar eszembe jutni. Tenyeremmel a bögre meleg falát. A születendő fiam vonásait az arcodon.
Keresem azt a kávézót, ahol nem vagyok egy dohányos környezete. A nyár utolsó sugarát a szeptemberi szélben. Tablókon a régi tanáraim képét, kis polski hangját a dugóban, csomókat a hajamban. Keresem a pulzusom.
Sofőrök tekintetét keresem, mikor átmegyek előttük a zebrán, és falevelek körvonalát a betonon. Izzó cigaretták fényét a kivilágítatlan Margit szigeten. Régi táblákat, amikre még cz-vel írták, hogy utca, anyám betűit az aláírásomban. Csillagot a pesti égen, apró szöszöket a zakódon. Azt a részét az álmomnak, amit elfelejtettem.