Huszonöt évvel később, éjjel egykor sütöttem el az ominózus mondatot, Tallinban. Az észt kutatóintézet belvárosi klubjából hazatérve – ahol tudományos turizmus keretében, príma kis szaunában, majd sörözéssel múlattuk az időt – üresen találtuk az olimpiai faluból visszamaradt szállás portásfülkéjét.

Úrinő, csavarhúzó nélkül?

Dé gustibus non es disputandum – hallottam sokszor édesapámtól. Ez volt az első latin mondás, amit megtanultam, úgy 7 évesen: ízlések és pofonok, különbözőek. Ma már tudom, hogy mély tartalma van ennek a mondásnak, a tolerancia egyik aranyszabálya. Előzőekből látszik, hogy a múlt évezredből származom, édesapám pedig, egyenesen a XX. század elejéről. Ők még tanultak latint és görögöt a gimiben., bár az én szláv kultúrám, se kutya…

Huszonöt évvel később, éjjel egykor sütöttem el az ominózus mondatot, Tallinban. Az észt kutatóintézet belvárosi klubjából hazatérve – ahol tudományos turizmus keretében, príma kis szaunában, majd sörözéssel múlattuk az időt – üresen találtuk az olimpiai faluból visszamaradt szállás portásfülkéjét. Ezen, még túltettük volna magunkat, csakhogy a portás, az apartmanok kulcsát is bezárta a fülkébe. Persze, csak azokét, akik leadták. Én ugye nem, mivel – képzett idegenvezetőként – számoltam, bizonyos előre látható (vagy csak sejthető?) eseményekkel. Így, a kis magyar delegáció női szakaszának nem volt problémája a szobákba való bejutással, mert itt egy előszobából három szoba nyílt.

Nézzük meg azt az ajtót!– fordultam elcsigázott, szobátlan, hímnemű sorstársainkhoz. Műszaki vénával is megáldott kollégáim sóhajtva mormogták:
– Ha egy csavarhúzónk lenne, simán bejutnánk. Mire én:
– Csak ennyi?
Majd kihúztam túlélőkészletemből az Apucimtól – még boldogult leánykoromban – kapott ciklámenszínű mini-csavarhúzót. Kollégáimra ez a tény erősebben hatott, mint az este folyamán elfogyasztott vodka- és sörmennyiség összesen. Leesett állukat kedvesen megtámasztva, ekkor elsütöttem kedvenc latin mondásomat, majd hozzátettem:
– Miért vagytok meglepve, hogyan boldogulhatna egy úrinő csavarhúzó nélkül a szocialista táborban?

Másnap elmeséltük kalandunkat az észt kollégáknak, akik szemrebbenés nélkül közölték: hiába, rokonlelkek vagyunk.