Az egyik ház előtt a szakember sokáig bámulta a halmot, végül kiemelt egy hatvan centis piszkosszürke gömböt.
De nem tudta eldönteni, hogy vihető vagy sem, így az úrhoz fordult, aki épp kilépett a házból.

Lomtalanítás

Az utca felkészült a lomtalanításra. A turkálók már szétguberálták az eredetileg takarosan összerakott kupacokat. Most a szemetesek jártak, hogy a maradékot eltakarítsák.
Egy markolós teherautó haladt házról házra. Mellette egy férfi figyelte, hogy olyan hulladék ne kerüljön a kocsira, amelyet tilos elszállítani.
Az egyik ház előtt a szakember sokáig bámulta a halmot, végül kiemelt egy hatvan centis piszkosszürke gömböt.
De nem tudta eldönteni, hogy vihető vagy sem, így az úrhoz fordult, aki épp kilépett a házból.
–    Elnézést! Megmondaná, mi ez?
–    Hogyne. – Bólintott a férfi. – Az eddigi életem.
–    És van benne veszélyes anyag? Nem szállítunk el salakot, mérgező és elektronikai hulladékot vagy trágyát.
–    Trágyát? – Döbbent meg a másik. – Azért annyira nem szar élet ez, csak valahogy unom már.
–    Ha nem veszélyes, akkor miért ilyen ronda szürke?
A férfi felcsattant.
–    Mit vár tőle? A felét a szocializmusban éltem, a másik felét meg ebben a demokráciának nevezett káoszban. Mitől lenne ragyogó?
–    És nincs már rá szüksége?
A kérdezett megrázta a fejét.
–    Vigye csak.
A szemetes védőkesztyűs keze halk cuppanással kiemelt valamit a gömb felszíne alól.
–    Ezt a kis szőkét azért megtartanám. Helyes, faros, bögyös. A mai bulimiás világban ritkaság.
–    Hová tenném? – Intette le a férfi. – Az asszony tíz éve is majdnem kidobott miatta.
–    Le a pincébe. Néha előveszi, nézegeti, jobb kedve lesz tőle.
Tovább turkált a gömbben.  Alaktalan barnás valamit vett elő.
–    Hát ez mi?
–    A nagymamám ördögpirulája. – Kapott utána a férfi. – A legfinomabb sütemény, amit valaha ettem. Nagyon szeretett engem a mama.
A szemetesnek most aranyos ragyogás tűnt fel a tenyerén.
A férfi már kérdés nélkül mondta.
–    Ifi bajnokság, tíz kilométer. Volt szuflám rendesen. Senki se bírta velem.
Majd két arcocska villant elő.
–    A lányaim kiskorukban. – Ragyogott fel. – Felnőttek már.
A szemeteshez lépve elragadta a gömböt.
–    Adja vissza! Jó kis élet ez. Csak hagytam, hogy a hétköznapok szürkévé és homályossá tegyék, de ezután jobban vigyázok rá.
A zakója ujjával kifényesített egy tenyérnyi foltot.
–    Sok jó dolog van még itt. – Vizslatta elégedetten a gömb belsejét.
–    Árpád! – Kiáltott egy nő bentről. – Csukd be az ajtót! Leviszi a fejem a huzat.
A férfi gyengéden letette a gömböt, behúzta az ajtót, közben a szemetesre pillantott.
–    Őt azért elvihetnék, mire hazajövök.