Jelige: Totyi – Esélyegyenlőség
– Igen. Azonnali hatállyal. A szüleik már lemondtak róluk a szülőszobán.
Esélyegyenlőség
Ketten osztoztak egy rácsos ágyon. Nem is volt ezzel semmi baj. Apró testük, nem igényelt különösebb mozgásteret. Az alvás, evés, bőgés trióját nem igazán zavarta meg semmi. Ugyanolyan kék rugdalódzót viseltek és a takarójuk sem különbözött semmiben. Márta nővér mindkettőjüknek ugyanannyi tejet osztott ki, és pont 4,5 percig dajkálta őket. Megeresztett feléjük egy halvány mosolyt, aztán felöltöztette és a babakocsiba fektette a kicsiket. Átvette a kocsikat egy öreg, mogorva nő és kitolta a kertbe. Megálltak a nagy tölgyfa alatt. Nézegették a komótosan vonuló felhőket, a himbálózó leveleket. Az őszi nap halványan áttört a fa ágai közt, vidám árnyékot rajzolva a fűre és a gyerekek takaróira.
– Kettő van, aki épp megfelelne önöknek. Mindkettő fiú, négy hónapos, egészséges.
– És örökbe fogadhatóak?
– Igen. Azonnali hatállyal. A szüleik már lemondtak róluk a szülőszobán.
– Az édesanyjuk is egészséges volt? Úgy értve, hogy nem drogozott vagy nem mutattak ki nála HIV fertőzést?
– Nem. Semmi bajuk nem volt.
– Hogy hívják őket?
– Erik és Kevin.
– Mikor választhatjuk ki, hogy melyiket vinnénk el?
– Holnap, 9-re jöhetnek. Kint lesznek a kertben.
Másnap reggel Márta nővér megetette és megdajkálta őket, ahogy mindig. Aztán feladta rájuk az otthonban fellelhető legszebb ruhát. Ez a nap más, mint a többi. Az egyikkőjük esélyt kap egy jobb életre. Mikor elkészültek Márta nővér betette őket a babakocsiba. Eligazította a takarójukat, de nem volt elégedett. Egy pillanatra magukra hagyta a gyerekeket. A táskájával tért vissza. Kivette a sminkkészletét és kiválasztotta belőle a legsötétebb púdert. Behajolt az egyik babakocsiba. Rámosolygott a benne fekvő kicsire és aprólékos mozdulatokkal bepúderezte az csöppnyi kézfejeket, a tenyerét és végül a vékony ujjacskákat. Aztán gyengéden belemasszírozta a kicsi arcába, homlokába a kávészínű anyagot. Hátralépett és megvizsgálta művét. Még egy kis por az orrocskára és kész is.
– Na, most már jó lesz, mehettek.
Kitolták őket a nagy tölgyfa alá. A sorsukra vártak.