–    Piára kell, de én tőlem itt helyben megdögölhetsz!– a lámpa zöldre váltott, beletaposott a gázba. A hajléktalan sántikálva húzódott ki a villanyoszlophoz.

Alvásparalízis

A férfi becsapta maga után a casino ajtaját. Beszállt a fekete BMW-be és csikorogva fordult ki az útra. Megállt a piros lámpánál. Szutykos, vizelettől bűzlő férfi lépett hozzá. Remegő kezét benyújtotta az ablakon.
–    Csak egy kis pénzt uram!
–    Viszed innen a tetves mancsod!
–    Éhes a gyerekem!
–    Persze a gyereked! Azt hiszed, ezt beveszem.
–    Itt a fényképe uram!– azzal tétovázva oda nyújtotta a családi fotót. A férfi rápillantott a gyűrött képre, majd kiköpött a hajléktalan felé.
–    Piára kell, de én tőlem itt helyben megdögölhetsz!– a lámpa zöldre váltott, beletaposott a gázba. A hajléktalan sántikálva húzódott ki a villanyoszlophoz.
–    Bassza meg! – bömbölte maga elé – nem volt elég szar napom így is.
Délelőtt bukott a tőzsdén, délben jött egy üzenet, hogy a bangkoki kapcsolata lemondta az utat, aztán veszített a casinoban. Türelmetlenül nyomkodta a kapu távirányítóját. Senki sem várta haza. Az előszobában lerúgta krokodilbőr cipőjét, amely tompa puffanással ért földet a márvány padlón. A zajra kidugta fejét a bébiszitter a gyerekszobából.
–    Jó estét uram!
–    Már akinek jó– morogta ingerülten.
Betaszította a hálószoba ajtaját. Állt ernyedt végtagokkal a jakuzzi mellett és töprengett megfürödjön-e. Végül úgy döntött, még nincs elég oroszlánszaga. Ruhástul heveredett végig az ágyon. Mikor kinyitotta a szemét, csapzott hajába túrt és nyögve állt fel. Valami ragacsos fehér máz folyt le a mellkasán. Mintha valaki leköpte volna. Kivánszorgott a kapualj elé. Az asszony egy szemeteszsákban turkált. Az egyik kölyök a hasán lógott és sebzett mellbimbóját rágta.
–    Kár a gőzért nincs abban semmi-fortyant fel dühösen.
Az asszony ráemelte fáradt, szürke szemeit.
–    Történt valami?– kérdezte csendesen.
–    Nem igazán. Ezt leszámítva– mutatott a mellkasára. – De ma kaját osztanak a belvárosban. Jönnötök kéne! Talán ha meglátják a kölyköket kétszer is sorban állhatunk.
–    Jó. Azzal kihúzhatjuk valahogy ezt a hetet. Aztán majd meglátjuk. Az asszony
a távoli erdő felé meredt. Az ágak már csupaszok voltak és a köd napról napra lejjebb ereszkedett. Csak a tél ne jönne.
–    Akkor én megyek– fordított hátat nekik a férfi és bicegős léptekkel elindult a forgalmas útkereszteződés felé.
Kezében egy fényképet gyűrögetett. Szeme megakadt a casino csillogó ajtaján. Fogatlan szája szélén megszületett egy önkéntelen mosoly.