A nagyon csúnya férfi nem adta fel könnyen, harmadszorra is magához húzta a nagyon csúnya nő kezét. A  nő, először nagyon csúnyán nézett, majd kicsit enyhültek arcvonásai. A  nagyon csúnya férfi szájához emelte a nagyon csúnya nő egyik kezét és apró csókot lehelt rá.

 A csúnyák
 

 
– Na végre! –fújtam egy nagyot amikor hangos sziszegéssel bezáródtak az ajtók és jobb időket is megélt járművünk nyekergő lustasággal elindult a cél felé. Belül az ablaknál két éltesebb korú hölgy ült. A jól szituáltabb  tüntetően bámult ki az ablakon, nehogy szóba kelljen elegyednie a szemben ülővel. A  „kibámulós” hölgy mellett, egy zsíros hajú nő, a másik mellett egy egyszerű öltözetű férfi ült, szemben egymással. A  férfi a két térde közé fogta a nő  térdeit, nagy lapátkezeivel pedig, törékeny kezeit szorongatta. – Biztos? – kérdezte a férfi, – és gyöngéden megsimította a nő kusza haját. – Hagyjál már! – mondta a nő és tüntetően hátradőlt az ülésen, kezeit visszahúzva az ölébe. Mindkettő, olyan „kihívóan” csúnya volt, hogy alig tudtam a szememet levenni róluk. A nagyon csúnya férfi nem adta fel könnyen, harmadszorra is magához húzta a nagyon csúnya nő kezét. A  nő, először nagyon csúnyán nézett, majd kicsit enyhültek arcvonásai. A  nagyon csúnya férfi szájához emelte a nagyon csúnya nő egyik kezét és apró csókot lehelt rá. A nagyon csúnya nő kicsit elmosolyodott, ami inkább hasonlított valami fura vigyorgásra mint mosolyra, de ez úgy felbátorította a férfit, hogy most már a nő fejét is magához húzta, és a fura vigyort szinte felfalta mohó csókjával. A csók után a nagyon csúnya nő már nem is volt olyan nagyon csúnya sőt mondhatni már szimplán csak csúnya volt. Megbocsátó pillantással nyugtázta kedvese bocsánatkérő csókját, és arca a szerelem pirospozsgás rózsáitól szinte megejtő volt. Fejüket összedugva pusmogtak tovább. A már nem is  annyira csúnya nő, apró sikkantásokkal felelt a titkos rejtjelekre. A már nem is olyan csúnya férfi, a  nő bal keze után nyúlt, és  megérintette rajta a kis brillköves ezüstgyűrűt. Mélyen a  szemébe nézett. –Biztos? – kérdezte, és közben le nem vette  róla a tekintetét. A nő arca teljesen megváltozott. A vigyor őszinte, sugárzó  mosollyá nőtte ki magát és szinte megszépítette a csúnyának született arcot. –Biztos!– mondta szerelemtől elfúló hangon és felkínálta újra, csókra éhező ajkát, tudomást sem véve a körülöttük tolakodó sok utasról…….– Mit tesz a szerelem? – futott át agyamon és szívemben csupa jóérzéssel sietve megnyomtam a leszállásjelző gombot…….