Bűntények a könyvtárszobából

Kíváncsi rá, hogy Tímár Mihályt felkereshetné-e ma az Adóhivatal? Miért potenciális gyilkos Agatha Christie-nél minden szereplő? Kivonhatná-e magát a törvény alól Sade márki? Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a Debreceni Egyetem által rendezett Bűntények a könyvtárszobából – Bűn és irodalom című konferencián. – Kis Gábor tudósítása

Bűntények a könyvtárszobából

Kriminológia és irodalom a Debreceni Egyetemen

Mi, bölcsészek hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ha olyan valaki dolgozik szépirodalmi szöveggel, aki nem közülünk való, abból semmi jó nem sülhet ki. A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán rendezett konferencia meggyőzött az ellenkezőjéről.
A rendezvény apropója a Complex Kiadó által nemrég megjelentetett, a konferenciáéval azonos című, joghallgatóknak készült kötet volt. (A Complex készül egy újabb interdiszciplináris kézikönyvet is piacra dobni, amely azonban a tizenéveseknek készül, s a csíny és a bűntett közötti finom különbségeket szemlélteti.)
Bényei Tamás, az Angol–Amerikai Intézet professzora első előadóként a bűnmetaforákról beszélt. Megtudtuk, hogy az emberek többsége leginkább a krimikből és detektívtörténetekből alkotja meg a bűnről alkotott fogalmait. Ezeket magunk számára is tisztázni kell, ugyanis a bűn önmagában nem létezik, egy cselekedet csak attól válik bűnné, ha valaki annak nevezi, gondoljunk a homoszexualitásra vagy az öngyilkosságra. Az irodalmi szövegeket, főleg a detektívtörténetek esetében, a szerzők bűnről alkotott felfogása határozza meg. Záporoztak a példák: Szophoklész és a föld szennye, E. A. Poe és az embert utánzó orángután, Sir Arthur Conan Doyle és a detektívfigurája által kiegyenesített görbék, Agatha Christie és a személyazonossággal ellátott gyilkosok, Raymond Chandler és a városi bűnhálózatok rendszere, de volt szó Dosztojevszkijről és Raszkolnyikov motivációiról, valamint Kafka Josef K.-jának „bűntettéről” is.

Róth Erika, a Miskolci Egyetem jogi karának docense arról beszélt, mennyire hasznos – szakmailag és emberileg egyaránt –, ha egy jogász nem veszíti el az irodalommal való kapcsolatát. Kosztolányi Aranysárkányának példáján szemléltette egy jogi gyakorlat, a közvetítői eljárás hasznosságát. A regényben Novák Antallal két tragikus esemény is történik, amelyet nem képes feldolgozni. Az egyik, hogy a lánya megszökik tőle, a másik, hogy a kedvenc diákja megveri. A mai magyar büntetőjogban bizonyos bűncselekmények esetén, mint például a testi sértés, lehetőség van a sértett és az elkövető találkozására, hogy a bocsánatot kérő és megbánást tanúsító elkövető erkölcsi elégtételt szolgáltasson a sértettnek. Ez az eljárás, amelynek lehetősége és elképzelt eredménye a regényben is benne van, megakadályozhatta volna Novák Antal öngyilkosságát.

Kiss Anna az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető-helyettese is feladatának tartja az irodalom és a jog közös halmazainak feltárását. Tapasztalata szerint a diákok sokkal jobban megértik az egyébként unalmas kriminalisztikai problémákat, ha irodalmi példákkal szemlélteti. A bírói gyakorlat során számos olyan problémával találkozott, amely regénybe illő – az Édes Anna kettősgyilkossága is újságban olvasott híren alapul –, de fordítva is igaz, az Édes Annában a bírósági tárgyalás leírása nagyon hasonló a maihoz.

Kardos Sándor, a debreceni jogi kar docense az Egri csillagokban olvasható tárgyalásról beszélt, s a katonai büntetőjog szempontjából elemezte. A katonai közösségek zártak, így kevesebb esély van az elfogulatlanságra, mint a civil bírósági tárgyalások esetében. A hatályos jogszabályok azonban rájuk is érvényesek.

Kalmár György, az Angol-Amerikai Intézet adjunktusa Sade márki filozófiáját mutatta be, feltéve a kérdést, hogy az ember ki tud-e szabadulni a törvény alól. A Sade-féle gondolkodásmód hátterében a szabadságunkat korlátozó törvény áll, e mögött azonban az a belátás van, hogy a törvény a fejünkben van, s mindannyian a törvény által megkonstruáltak vagyunk. A törvény nem csak véd bennünket, hanem az alattvalói is vagyunk. Szabadságot és gyönyört csak a törvény megszegése, a bűn adhat. A bűn irodalmi és gazdasági szempontból sikeres vállalkozás, főleg századunkban, amikor az erőszak és a nemiség nagyon kelendő.

Elek Balázs, a debreceni jogi kar adjunktusa a napjainkra sem befejeződött, nyugat felé tartó migrációról és emberkereskedelemről beszélt, amely a fegyver- és a drogkereskedelem mellett a legjövedelmezőbb üzletág; a tengeri hajók „rabszolgáiról”, akik betegség esetén semmilyen segítséget nem kapnak, egyszerűen a vízbe dobják őket; a szerzett pénzek legális gazdaságba fektetéséről; s végül a törvény elől menekülő emberek „eltüntetéséről”. Vagyis mindazokról a törvénysértésekről, amelyeket Az arany ember hőse, Tímár Mihály is elkövet. Aki a Senki szigetén ráadásul – mint azt megtudtuk – adófizetési és nyilvántartási kötelezettségének sem tesz eleget, védett állatot ejt el – egy mocsári szalonkát, ami a természetkárosítás bűncselekményét meríti ki –, nem beszélve a kettős házasságáról, amely napjainkban már élettársi viszony tekintetében is törvénybe ütközik.

Az izgalmas előadássorozat megcáfolta – hogy jómagamat is jogi kontextusba illesszem – azt a téves hitet, hogy szöveget elemezni csak mi, filoszok tudunk.

Kis Gábor

Fotó a helyszínről: Bódi Sándor (Debreceni Egyetem)