Felépítenek valamit. Milyen rettenetesen szép, és ha az és a közelemben van, tehát talán megszerezhető, a talán a fontos, úgy egészén biztosan kedves is, áldott jó lélek, az élet megmentője és megteremtője, otthon, melyben a lehetőségem létté válik.

Szerelem

Az egész úgy indult, hogy beszélni kezdtek, mint bárkik az utcán.
Márpedig a beszélgetés az érdeklődés jele, és aki kezdeményez felém, annak talán tetszem is, mivel ezt soha nem lehet kihagyni a férfi-nő kapcsolatokból, és ha így, akkor bárcsak, sőt, biztos többet akar – gondolta.
Az ilyen kis kétértelmű részletek pedig, különösen, hogyha fel vannak töltve egy kis önzéssel vagy elveszettséggel, roppant gyorsan egymásra épülnek, és bizseregve, fájva telítődnek valami különös energiával. Felépítenek valamit. Milyen rettenetesen szép, és ha az és a közelemben van, tehát talán megszerezhető, a talán a fontos, úgy egészén biztosan kedves is, áldott jó lélek, az élet megmentője és megteremtője, otthon, melyben a lehetőségem létté válik.
Egyedül a lánynak nem volt fogalma ezeknek a hemzsegő és miniatűr részletekről, főleg, hogy azok jelenthetnének valamit. Jólesőn és magától értetődőn az örök játszmát, hogy csillogónak és jónak láthassa magát valaki szeméből. Négy hónap telt, és mire megjött a december, a diák minden reggel vele ébredt, ő volt az első és utolsó, és egyetlen, kirekeszthetetlen gondolata.
Egyszer házibuli volt, s kicsit ittasan odahúzódott hozzá, megsimogatni hosszú barna haját, mire a lány zavartan, haragosan felpattant. Fájt és megrémült. Ekkor nőtt csak igazán nagyra szívében. Hisz visszautasította, így ő kicsi lett, a lány meg nagy, négyhónapnyi belül toldozgatott létét vesztette el másodpercek alatt, és az eltűnt élet megmásíthatatlanul a lánynál volt immár, ő volt az idő, az én visszaszerzésének egyetlen tárgya. Ő lett a világ. Szegény diák pedig olyan üres volt, mint az űr.
    Néhány hét múlva a lány autóbalesetet szenvedett, és pár nap alatt belehalt. Tökéletessé vált, és elvitte valahová magával az életet.
Csak mikor már a diák kővel a nyakába kötve merült a Dunában, akkor jött rá, hogyan veszett volna el, ha most veszi el? S voltaképpen bárki másba beleláthatott volna ennyi mindent
De addigra mindegy volt már: a szerelem beteljesült.