Füst terjengett körülöttük, karikákat fújtak, s figyelték, ahogy a körök elformátlanodnak és lassan szertefoszlanak. Nyomor a távolba bámult,  Jólét a várost fürkészte.

Tünemény

… A városból jajveszékelés hallatszott, néhány rongyos alak járkált a romos épületek között.
   Nyomor a város szélén, valahol az utolsó ház tövében ücsörgött. Szuszogva bámult maga elé, koszos kezével markolászta a port. Végtelenül unatkozott, már nem volt több ötlete…A szeme sarkából mozgást érzékelt, összerezzent, ijedten kapta fel a fejét. Azonnal felismerte : Jólét volt az. Intettek egymásnak, nem szóltak. A jövevény elővett egy doboz cigarettát, rágyújtott, majd megkínálta  Nyomort is.
Cigiztek csendben. Füst terjengett körülöttük, karikákat fújtak, s figyelték, ahogy a körök elformátlanodnak és lassan szertefoszlanak. Nyomor a távolba bámult,  Jólét a várost fürkészte. Nehezen érthető szerepeikre gondoltak :
adni valamit, ami jónak tűnik…; elvenni valamit, ami jónak tűnik…
    – Itt az ideje a változásnak. Én elmegyek innen…, te pedig maradhatnál! – szólt Nyomor. Jólét nagy füstkarikát fújt és még egy kisebbet a másik közepébe s nézte, ahogy szállnak, formátlanodnak és eloszlanak. – Tünemény! – suttogta.