Közben a sas óvatosan, fejét lehajtva, lassan kihúzódott a rózsaszín, meleg szárny alól. Undorodva az idegenektől és kívánva is egyben őket, odébb lépett az ölelőtől, állt egy pillanatig, erős lába megfeszült, hatalmas karmai belesüppedtek a vizes talajba.

Eltúlzott egységtudat

   …Annyira, de annyira mondta a magáét, széles mozdulatokkal érvelt és magyarázott, hogy feje tetején, rózsaszínes bóbitája összekócolódva, csapzottan meredt az ég felé.
   A pelikáncsapat némán bámulta lelkes fajtársát s a mellette kelletlenül ácsorgó, szúrós tekintettel őket kémlelő, törött szárnyú sasmadarat.
A többség előretolt hassal, lehajtott csőrrel, elhűlve figyelt, néhányuk torokzacskójában még ficánkolt a nemrég zsákmányolt hal.
A lelkesedő szónokolt :
– Ő és Én!! – kiabált fülsiketítően – és Mi mindannyian!! Összetartozunk!!  Szinte önkívületben gurgulázta e szavakat, majd jobb szárnyával lágyan átkarolta a sérült sast.
– Összetartozunk szeretett barátaim és testvéreim és…
Közben a sas óvatosan, fejét lehajtva, lassan kihúzódott a rózsaszín, meleg szárny alól. Undorodva az idegenektől és kívánva is egyben őket, odébb lépett az ölelőtől, állt egy pillanatig, erős lába megfeszült, hatalmas karmai belesüppedtek a vizes talajba.
   Üres gyomorral, értetlenül és nehézkesen indult el az ismeretlen, ragacsos földben taposva, a közelben meredező sziklák felé…