A tér lábánál mordult a metró mély, a fékező villamosok vicsorogtak, amikor észrevettük, hogy ott áll.

Exortus

Kusza vonalakat szórt a napfény a Moszkva térre. A tér lábánál mordult a metró mély, a fékező villamosok vicsorogtak, amikor észrevettük, hogy ott áll.
Pontosan olyan volt, ahogyan azt elképzeltem a valami után sóvárgó reggeleken: fehér, és szabálytalan. Talán túlzottan fehér.
 A fényrácsokkal elkerített tömegnek odaordított: Szeresd felebarátod, mint tenmagad. Ne lopj! Ne lopj! A síruha zipzárján igazított egyet. Az ellenfelét várta. Öreg arcát a rácsokhoz nyomta, és amikor hátralépett, a visszamaradt sebhelyek felfrissítették.
Szemét a sugarakon tartva, ruganyosan oldalazva hagyta el a teret. Halkan mondtam ki, de a beleimben is éreztem: Igazságtalanság.