Csigavonalak – Kapolcsi hangos-képes ráadásnapló völgyhimnusszal

„az út szélén stopposok
néhány hobo és csehtamás
megállnék de nem merek
inkább guruljunk tovább”

- Boldog Zoltán kapolcsi záró naplója Fodor Balázs énekével és többnyire Szőcs Tekla fotóival

Csigavonalak

– Kapolcsi hangos-képes ráadásnapló völgyhimnusszal

   Amikor azt hinném, vége, találkozom egy gitáros sráccal (Fodor Balázzsal), aki eljátssza a Védett Férfiak egyik balatoni számát (Fábián András szerzeményét), és már tudom: megtaláltam a Völgyhimnuszt. Diktafon elő, lehalkítom a szelet, már csatolom is mp3-ban a napló végén egy kis intróval és a szöveggel együtt (ha a szél néhol mégis erősebb lenne).

   Meg aztán Fodor Balázshoz csatlakozva és megkísértve völgyidegen sorsomat, énekelni kezdek a maroknyi csapattal. WST verseket olvas fel, már várom, hogy mikor tekerik hátra a kezét a szervezők, de inkább körbevesz bennünket egy felolvasóestnyi tömeg: megidézzük Tolnai Ottót, a kék gömböt egy blues-zal és minden korábbi völgyjáró szellemét.

   Egy kisfiú jókedvűen vízipipázik a Palya-udvarban. Mindenki lebeszél, hogy közöljük a képet. Csak a szülei mosolyognak. Más gyerekek inkább kardoznak egymással. Most melyik a jobb?

   Mariska néni arcától nem szabadulok. Ő legalább celebsemleges street-art figura, itt a helye. Mint ahogy a sárga esőkabát mögé bújt WST-nek és Szerda Zsófinak. Völgyarcok.

   Bekapcsolom a Völgyrádiót az autóban, Lackfi beszél bődületes idegenséggel a költészetről. Mint gyártulajdonos, aki a futószalagon készített áruiból él. Néhány órával később a Palya-udvarban ugyanazokat a mondatokat hallom. Haknizik. Már a harmadik kisfröccsért megyek, amikor a költészetből csinált sztendápkámedi a kilencvenedik percnél jár. Vannak jó versei a Lackfinak, de látom: ő inkább showman, azzá lett. Sztárköltő.

   Az autóban a diktafonról játszó átalakítós kazettáról hallgatom a Völgyhimnuszt, elrejtem ronggyá használt sajtóigazolványomat, és emlékezem. Jövőre visszatérek.

Boldog Zoltán

Védett Férfiak – Völgyhimnusz (Nem jön a sátán Füredre)

(Fábián András dala)

balaton parti emlék
mintha lett volna már ilyen
végighajtunk kettesben
egy kihalt félszigeten

az út szélén stopposok
néhány hobo és csehtamás
megállnék de nem merek
inkább guruljunk tovább

csendesen szeli a hullámokat
eötvös csöpi hajója
senkinek sem hiányzik
a pogány madonna

a szálló teraszán este
nem lesz fonográf koncert
szörényi szőlőt termeszt
koncz zsuzsa fodrászhoz ment

az út közepén egy furcsa gép
várja hogy valaki elvigye
csalódottak az emberek
mert nem jön a sátán füredre
(2 x)

(vonyítás)

lassanként elpárolog
és nem marad utána más
mint egy marék kecskeköröm
és egy kagylóvitorlás

de mielőtt lemegy a nap
az üdvözlőlapokon
mutassuk meg
milyen volt régen a balatonon

az út közepén egy furcsa gép
várja hogy valaki elvigye
csalódottak az emberek
mert nem jön a sátán füredre
(2 x)
 

További képeink:

Vízipipa kezdőknek

A konkurencia

A sárga esőkabátosok rendjének első nyilvános találkozása a Völgyben

 Fodor Balázs énekel, amint a csatolt anyagban hallható...