– De ezeket szeretem a legjobban. A zsír, az a lényeg. Higgye el, ez az igazi... De ugye vigyázni fog rájuk? Sok munka van ám bennük!

Jószágok

Fiatal férfi haladt az utcán. Kezében papírcetli. Minden háznál megtorpant, a cetlibe pislantott, aztán eltökélten továbblépett. Egy takaros porta előtt többször is a fecnire, majd a kapura nézett, a papírdarabot zsebre dugta, és becsöngetett. Darabidő múlva idősödő férfi nyitott ajtót, lábánál két vizsla kajlálkodott.
– Jó napot! A hirdetésre...
– Ááá! Igen. Üdvözlöm. Jöjjön csak, bújjon be!
– Akkor? Megnézhetem?
– De sürgős!
– Csak szeretném látni őket. Úgy hallottam, díjnyertesek. Igaz? És tényleg hajlandó átengedni?
– Átengedni? Na, azt nem. De ha meg tudunk egyezni...
– Na és milyenek, megmutatja végre?
– Nézze csak! Az ott balra, a legerősebb. Szántani lehet vele. Igen jó vérvonal, komolyan mondom, igazi igavonó barom. Aztán ott hátul, az a tehén, annak a legnagyobb a hozama. Utolérhetetlen.
A fiatalember kigombolta a bőrkabátját, és végigsimított gyöngyöző homlokán, brillantinozott haján.
A házigazda folytatta.
– De ezeket szeretem a legjobban. A zsír, az a lényeg. Higgye el, ez az igazi... De ugye vigyázni fog rájuk? Sok munka van ám bennük!
– Hát persze, hogy vigyázok. Nagy terveim vannak. Engedjen egy kicsit az árból, hogy ne vigye el a szerencsémet, aztán csapjon bele a tenyerembe, nem is akarom húzni az időt.
– Tudja mit? Maga ráad még egy forintot, én meg öt százalékot engedek, de csak mert olyan szimpatikus ez a fiatalos lendület. Meg is egyeztünk.
– Még azt az egyet árulja el, miért emezeket szereti a legjobban?
– Ó, ezek csak a múlt héten egy teljes kvikkensztyú edénykészletet, két drímfuldrím ágynemű garnitúrát és egy-egy dípszkinformula terápiát rendeltek nálam, és még behozták három jó ismerősüket is.