Amikor a bíró kiejtette a száján, hogy tizenegy évet kapott, kiegyenesedett, s fejét felemelve, tekintetével a szemeket keresve, körbenézett.

Az angyal

A bíróság bevonult a terembe, ítélethirdetésre. Mindenki felállt. A nő sápadtan, fejét lehorgasztva, jobb csuklójával a fegyőrhöz láncoltan a padnak támaszkodott. Arcának halvány színét sötét ruhája még jobban kiemelte. Korábbi vallomása szerint körülbelül negyven, menthetetlen, szenvedő, idős beteget segített a halálba, morfint vagy Seduxennel kevert káliumot nyomva vénájukba. Amikor a bíró kiejtette a száján, hogy tizenegy évet kapott, kiegyenesedett, s fejét felemelve, tekintetével a szemeket keresve, körbenézett.   Bal kezével könnyedén megérintette a karperec zárját. Az kipattant, s a lánc lecsúszott kezéről. Az ablakhoz sétált, anélkül hogy bárki feltartóztatta volna. Kinyitotta, egyetlen mozdulattal fellibbent a párkányra. Kilépett a semmibe, s megállt a levegőben, a harmadik emeleti magasságban, mintha szilárd talaj lenne a lába alatt. Visszafordult, gondosan behúzta maga mögött az ablakot. Szeméből mérhetetlen szomorúságot sugározva nézte egy pillanatig a döbbenettől kővé dermedt sokaságot. Aztán felröppent. A Nap felé emelkedve láthatóvá váltak fekete szárnyai, s ahogy meg-megcsillantak rajtuk az ezüstös fények.