Beteg remegő kézzel húzza ki a párna alól az írólapokat. Szemével kapaszkodik a nagytudásu doktorok tekintetébe. Azok elolvassák, majd szótlanul körbeadják, miközben arcuk egyre komorabbá válik.

V.I.P.

Beteget a VIP kórteremben helyezik el. Külön koszt, plazma TV, süllyesztett hangszórók, halk zene. A redőny ritkásra húzva, hogy ne zavarja a fény. Az ágy mellet két kényelmes fotel a látogatók számára, a sarokban íróasztal, toll, papír.
Beteg sápadt, beesett arccal úgy fekszik a virágmintás ágyneműben, mint egy üde, tavaszi réten. Karjába lassan csepeg az infúzió, valami átlátszó, kék színű folyadékot tartalmazó üvegből. A nővér lábujjhegyen osonva, óránként méri Beteg vérnyomását, elemeli az éjjeliszekrényre csúsztatott papírlapot. Csóválja a fejét, amíg olvassa, majd bejegyzi a naplóba. Az osztályos orvos személyesen hozza naponta háromszor a piros, zöld és sárga pirulákat. Szótlanul elveszi Betegtől a lapot, belepislant, majd lehajtott fővel kimegy. Reggel maga a főorvos jön be személyesen Beteghez.
– Nos, hogy telt az éjszaka?– kérdi aggódva. Van valami eredmény?
– Ennyi – feleli Beteg, és átnyújtja a papírlapokat.
Másnap megemelik a gyógyszer adagot, és beöntést írnak elő. Beteg tűri. Az esti vizitnél az ágy körül áll az egész slepp. Mérik a hőmérsékletét, fogják a pulzusát. Beteg reménykedik. Küzd.
– Na lássuk a mait! – mondja tettetett derűvel a főorvos.
Beteg remegő kézzel húzza ki a párna alól az írólapokat. Szemével kapaszkodik a nagytudásu doktorok tekintetébe. Azok elolvassák, majd szótlanul körbeadják, miközben arcuk egyre komorabbá válik.
Másnap konzílium dönt: az eddigi gyógyszerek mellett bevetik az injekciót és a kanalas orvosságot is. A beöntés marad. Minden nap. Beteg mindenbe beleegyezik. Mert akar.
A reggeli viziten a főorvos, az alorvos, sőt maga a kórházigazgató is jelen van.
Beteg az íróasztal felé mutat:
– Ez lett éjszaka…talán  vérátömlesztés jót tenne…– rebegi.
A fehérköpenyesek fejüket összedugva hajolnak a papírlapok fölé, majd lemondóan kimennek.
A folyosón középkorú nő áll, szeme karikás, kezeit tördeli. Az orvosok kissé félrehúzódva azon töprengenek, vajon ki mondja meg az asszonynak a szomorú hírt. Végül a főorvos vállalja. Torkát megköszörüli és odalép:
– Asszonyom, mindent megtettünk, de a férjén nem tudunk segíteni: tehetségtelen.