Jelige: Delina – Egy gondolat a magyarsághoz, Varázslatos évszakok, Szeretném azt hinni.
Jelige: Delina
Meg kell mutatnunk, hogy a magyar sem kevesebb,
csak a történelem baljós szárnya borított ránk sötét felleget.
Ezért kövessük hát az ősi ének hívó szavát
mely egy biztosabb jövő felé vezet,
mely megmutatja, hogy ennél sokkal szebb is lehet.
Egy gondolat a magyarsághoz
A hazaszeretet nem csak egy szó,
az annál jóval több!
Egy érzés mit akkor érzek,
ha távoli országból egyszer csak hazatérek.
Mikor megpillantom szülőfalum határát,
és érzem, hogy a nyugalom békés karja ölel át.
De lehet az egy érzés vagy egy dallam
a Himnusz vagy a Szózat,
melynek hallatára tudod, hogy magyar vagy.
Érzem, hogy az élet bármerre is vigyen,
mindig lesz egy cseppnyi kis hely,
mely visszavár és többé nem ereszt el.
De bárki hívna én nem mennék már el,
mert tudom, hogy hazámért mindennap küzdenem kell!
Hisz elég volt már abból, hogy elnyomásban éljünk.
Új utakra kell hát ezért lépnünk.
Meg kell mutatnunk, hogy a magyar sem kevesebb,
csak a történelem baljós szárnya borított ránk sötét felleget.
Ezért kövessük hát az ősi ének hívó szavát
mely egy biztosabb jövő felé vezet,
mely megmutatja, hogy ennél sokkal szebb is lehet.
Bár addig még évek telnek el, míg a változás minket is elér.
De hiszem, hogy ez megtörténhet,ha a remény mindenkiben ott él.
Varázslatos évszakok
Tavasszal a természet újjá éled,
minden fába visszatér az élet.
Virág nyílik erdőn, mező, réten.
Madarak hangja száll a szélben.
Én is többet járom az erdő ösvényeit,
s hallgatom a szélben zúgó fák leveleit.
De elmúlt a tavasz, ím beköszönt a nyár.
A sok virágból gyümölcsöt érlelnek a fák.
Meleg van az egész réten, a szél se fúj,
hol esténként a tücsök zenél szakadatlanul.
Ezernyi csillag ragyog a sötét égen.
Varázsosan tündököl a világ a hold fényében.
Odébb állt a nyár is helyébe az ősz költözött,
s magával hozta varázsát, mit egy csokorba kötözött.
A fákat átfestette vörösre, narancsra, sárgára,
s elküldte a madarakat Afrika melegebb tájára.
Hideget és esőt hozott, hisz ennek van itt az ideje.
Szomorkásan hullik már a fáknak színes levele.
Most már igazán hideg lett, hisz itt van a tél.
A fák ágairól lehullott az összes levél.
Gyönyörű hótakaró fed be most már mindent,
s őrzi álmát a földben megbúvó kis kincsnek.
A sok virág helyett, már csak a jégvirágok nyílnak.
S várják, hogy a tél után tavaszt hozzon a holnap.
Szeretném azt hinni
Szeretném azt hinni,
hogy vannak még csodák.
Szeretném azt hinni,
hogy vársz rám a folyó túl oldalán.
De azt nem csak
hinni szeretném
hogy szeretsz.
Azt tudni akarom,
amikor velem nevetsz.
Szeretném azt hinni,
hogy él még a remény.
Hogy eljössz ha várlak
a fák rejtekén.
De azt nem csak
hinni szeretném,
hogy elég jó leszek neked.
Azt érezni akarom
amikor a közelemben
hevesebben ver a szíved.
Szeretném azt hinni,
hogy soha nem ér
véget a mesém.
Hogy együtt sétálunk
a partnak fövenyén.
De azt nem csak
hinni szeretném,
hogy velem maradsz
egy életen át.
Azt tudni akarom,
amikor együtt táncolunk
egy egész éjjen át.