Jelige: SZÜRKE – SZERESD, FEHÉREN-FEKETÉN, NEM A BOR KÉSZÍTÉSE

Jelige: SZÜRKE

 
Minden pohár bor egy
régről felsejlő magyar nóta:
az elhibázott pillanatok
beléd égetett örök mementója.

SZERESD

Az Úr kettőezernegyedik évében,
Szent Miklós napjának reggelére
újra megtörtént a rettenet,
darabokra törött nemzetem.

De most a nép lett ennyire romlott és makacs,
Hogy ha értő szót hall, hálát nem ad.
Egyik a másiknak saját nyelvén mondja:
nem vagy rá méltó, nem leszel magyar!

Hát miféle önző kincsre leltetek,
ti, ki magyarságotokat így féltitek?
Mi az, mit oly nagyra tartatok,
hogy másnak oda nem adhattatok?

Az Úr megváltást adott nektek,
Nagyasszonyunk az örök kegyelmet,
s ti mit képzeltek félistenek,
hogy sajátjaidtól a reményt elvehetitek?

Szent Miklós napjának reggelére,
szívemet kitépő fájdalomtól felébredve,
azt gondoltam, most már nincs tovább,
őrjöng, sír, csapkod és gyászol a világ!

De nem. Az utcán ugyanaz a közöny,
sínjén a villamos unottan csörömpöl,
a sarkon egy férfi rágyújt egy cigarettára,
az anya gyermekét húzza késve iskolába.

Álltam őrjítő néma csendben,
az arcotokat fürkészve, kétségbeesetten.
Nem tudjátok, mit cselekszetek!
Hát hogyan feledhettetek?

Láztól vacogva folyvást rebegtem,
mit tegyek, hogy felnyissam szemetek?
Kövessem az első élő fáklya fényét,
Jan Pallach utolsó reménységét?

Majd a szörnyhalál és a harsogó döbbenet
talán felébreszt a közönyből titeket,
hogy adjatok, és kaptok emberek! Szeresd,
ki kitartott nyelvben és lélekben veled!

FEHÉREN-FEKETÉN

nevetni és sírni
mindig és soha
érte és ellene
testben és lélekben
akarva, akaratlan
foggal-körömmel
szavakban és tettekben
térden állva és hátat fordítva
sötétségben és fényben
együtt és nélküled
örökre és egy pillanatra
vággyal és megvetéssel
éjjel-nappal
határozottan, kétségek közt
távol és közel
a mennyben és a földön
egyszer, s mindenkorra
 

NEM A BOR KÉSZÍTÉSE

NEM, nem a bor készítése,
nem a szőlőtőke felnevelése,
nem a pince feketesége,
nem a siker,
hogy tölthetsz
annak, akinek verítéke
ott volt a készítésénél veled,
nem, nem ez volt ez.

Nem a vodka tudatot
perzselő világa,
nem az ’arany’ whisky
világraszóló dorbézolása,
nem a sör gyöngyöző ölelése,
nem a pálinka haza-búsulása,
nem, nem ez volt
alfája-ómegája.

Nem a tagjaidba hasító munka,
nem az utódok féltett sorsa,
nem a buja, léhűtő élet,
mégcsak nem is a semmittevés
okozott oly édes örömet.
Kétségbeesni a holnapért
- volt vagy nem volt -
nem ez volt a miért.

A bor – de kiváltképp a fröccs –
a mindennapoké.
Lassan hat, akár az élet.
Lassan öl, akár a bűntudat.
Minden pohár bor egy
régről felsejlő magyar nóta:
az elhibázott pillanatok
beléd égetett örök mementója.