Jelige: Loupe – Ünneplő fantázia, Ráncosan, Netbajos fórumozgató

Jelige: Loupe

még nem ismerem
de tudom
arcáról a bőrt
kezembe söpörhetném
mint morzsát az asztalról

Ünneplő fantázia

Nélküled,
arcomra ráncosodik az ünnep.
Lelkem,
akár összegyűrt kokárda.

Hazám,
fogd meg a kezem!
Húzz ujjamra karikagyűrűt!
Csokrom lehet
búzakalász fonat.
Fátylam a Tisza fodrozza,
készül már a legszebb
nemzeti színű,
piros-fehér-zöld menyasszonyi ruha.

Mehetünk majd,
büszkén
Európa templomába.

Ráncosan

Kérlek, ne fürdess meg,
mielőtt a szeretője leszek!

Ne becézz!
Csak számolgassuk ujjunk:
ez elment vadászni,
ez megfőzte.

Mondogasd nevem,
hogy minél később felejtsem el!

Ígérem,
amikor csoszogva lépsz felém,
ugrani látom a kosárlabdást,
és ha nyakkendőd köti a halál,
felveszem legszebb ruhám,
latin táncossá válok,
megfogom kezét.
 

Netbajos fórumozgató

még nem ismerem
de tudom
arcáról a bőrt
kezembe söpörhetném
mint morzsát az asztalról

nem látom
hisz nem létezik
vagy gyökér
telenül pucér
teste visszhangban párolog

akár löttyintek utána
pár korty bort

szétoszthatja
magába zuhan
ó szavai is karcosak sejti
csak újabb krikszkrakszok

talán még a homloka fölé
írhatnék egy sort