Jelige: Lena – Niko, láss bennem mást, Remeg a gyomrom

Jelige: Lena

darabokra tört
csontjaim
égő tűzben is
öleld,
míg porrá
nem válok
teljesen.

 

                 Niko
 

             Annapolis,
          Destin,
        New York,
       lábam előtt hevert
          egész Amerika,
          s én esténként
           egyre jobban
         vágytam haza,
     a hetedik hónapban
         New Yorkban
    szentgyörgyi fiúkkal
               laktam,
 esténként folyamatosan
          magyar szót
           halhattam,
           s már nem
        szólított senki
                     Niko-nak,
                 újra Enikő
                  lehettem,
                   s otthonosabb
                         ízeket
                                         vehettem
                       a bronxi
                  európai üzletben,
               munkahelyre menve
                    napi két órát
                    metrón ültem,
                   néha élveztem,
                      különösen,
       ha elmerültem
                 a Tizenkét pokoli
                            történet-ben,
                  gyakran
                      az embereket
                                               fürkésztem,
                 fekete, sárga, fehér
                 nemzeti színekben.
                     sárga taxiban
                       nem ültem,
                            sétálva az eget
                        kémleltem
                       s reméltem
                       holnap visz
                         a repülő
                    Szentgyörgyre:
                      egy ölelésre,
                     jó húslevesre,
                       táncházba
                  vagy a Tamásiba
                    szinte bárhova
                       csak haza
                valahova Erdélybe
                   a gombaillatú
                            fenyvesbe,
                vissza a hegyekbe,
                             oda, ahol
                a gyertyák fénye
          ég szememben,
        s nem a sok neon
                  zavarja szemem
               a Times Square-en.
          Inkább legyek
                  itthon szegény
                        idegen,
         lazán elviselem;
         s ha székelyként
             államunk szerényebb
        előnyeit élvezem
                       boldogan megelégszem.
         Szenteste
                    a kis Jézus
          úgy, csak Szentgyörgyön
       születhet meg újra
          bennem.
 

láss bennem mást
 

más vagyok,
mint amit néha
mutatok,
vagy mutatni tudok,
elfáradtam.
ha akarod, gyere
őszintén közel
s megláthatod
ki vagyok
„vagyok, aki vagyok,
a Vagyok küldött
engem”
vagyok, aki vagyok
fogadj el annak,
ki vagyok.
kivagyok...,
elég
néha.
nem tudom,
 keresem:
ki vagyok?
fontos, hogy
érzem már
jó úton
haladok.
hal-adok,
adok halat,
haladok,
halok,
haladok,
keresem,
haladok,
halok,
hová haladok?
haladok,
néha lemaradok,
haladok,
alá adom,
feladom,
eladom,
adom,
leadom,
megadom,
neked
adom!
Kell?
igen,
ezt mind
Neked
Adom.
 

 

Remeg a gyomrom
 

Az egész bensőm
idegesen remeg,
mi bajom?
még én se ’tom’,
nyugalom,
kontroll,
kicsúszott
a lábam alól
a szék,
zuhanok
istenem
egyre mélyebbre
zuhanok,
nem tudok
megfogózni sem,
 valami egyre
mélyebb rétegekbe
 húz.
remeg minden
 bél bugyrom,
csak fogna ki
valaki,
szoríts karoddal
erősen!
a pokolba se
engedj el.
Szoríts, szakíts
szét,
darabokra tört
csontjaim
égő tűzben is
öleld,
míg porrá
nem válok
teljesen.
Ölelj, ölelj.
Ölve ölelj,
kincsem
erősen!