Irodalmi Jelen

Jelige: Harlekin – (Vége már az ünnepnek...), Taccsra vágva, Bégetés

2010. május. 28. - 19:58

Jelige: Harlekin

( Fogyasztói társadalom:
Fogyó eszköz a pénz
Fogyó eszköz a könny is, bánatom
Lassan hová mész?)

(Vége már az ünnepnek…)

Vége már az ünnepnek, nem szól már a táj.
Nyakkendőjét ledobva hegyen ül a nap,
Készül a hold, s mint huncut bohóc jön az árapály,
És barlangokból,
Mint kozmosztávból
Felcsendül a hang.

Vízbe csobban a felhő,
ércet éget parázs, varázsszóra
Bizsereg az ég, mintha hegedű szólna
egy távoli csillagról fülrepesztő hahota;
Ismét dübörög a dobverő,
És harsog a harsona.

Ki szól? Mi szól? Mi ez a hang?
Nyári kabócák? Vagy túlvilági harang?
Egy magyar hang, szó, szózat
Vakítja a napot, renget meg hegyet: százat,
Hogy beleremeg, ki hallja.

Vajon hol van még egy olyan nyelv e földtekén,
Mi egyszerre üt és simogat
Valamennyi érzékszerv üstökét,
Mit minden ember ért és hallgat,
Mit nem csak száraz száj tátog,
Mi szomjat olt és nem csak varjú károg.

Büszke vagyok rád, te hang, én hangom!
Mi itt termett e földön, zavaros talajon.
És annyi minden van itt még,
De - Ó! - a szó, még a magyar szó sem elég,
Hogy elmondjam, mennyire szép.

Taccsra vágva

… izzik a lámpa, elindulok újra,
ha elütnek is megpihenten fekszem fel az útra…
Vagy csak egy újabb randi repeat lesz:
koszos földdel találkozni fájdalom,
de nincs más opció, haj-t-e élet, repítesz!
Vágtázó élet intő szava sárba nyom:
Egy halk üzenet lefelé, átadom
a közeledő aljanépnek,
rám mutatnak, majd lenéznek;
Lám, most én is végbéltermék lettem,
mint megannyi más hajtás-bajtárs
kik röhögnek rajtam érzéketlen
Katlan ez, kétlem van e még folyó,
Mi tengerbe tér és nem sárból való
Hogy kimossa, vagy elrejtse legalább
Fájó testem vézna szűz nyakát
Biztos lábon élni tovább
Vége-nincs létezésem.
Jó itt lenn. Jó pihenni,
Jó lebegve, látva lenni
Tarka tükör homályában.
De mi vagyok én, hogy e sárdagályban
Feküdjek, mint egy méretes malac?
Százezer párna, de büdös a matrac,
Érzem, mennem kell, megyek hát
Nem magasztos a búcsú vivát:
Azok ott röhögnek, sárba fúlnak
közösen.
- Maradj még! - egy seb súgja
vörösen…