Jelige: Csalogány – Mámor, Szonett egy fához, Menj, ha menni akarsz!

Mámor

Mámor itatta szép éjszakákat
Töltöttünk együtt, be édes flaskám.
Bor áztatta, sok nehéz szavakat
Dobáltunk egymáshoz, jó cimborám.

Édes nedűd apadatlan ittam,
Lábam nem indult, így ittam tovább.
Zamatod fejembe szállt, de bírtam.
Életem képe nem lett komorább.

Nincs bú s nincs bánat, csak te vagy és én.
Csodálatos színekkel fest az Úr,
Cikornyás görbét létünk mezején.
S csak festi, míg az ecset megvadul.

De tovaszállnak majd a szép képek,
Torkod száraz lesz, mint szomjas virág.
Agyam ködfátylai fellibbenek,
S tudatomra szabadul a világ.

Szonett egy fához

Védelmet adsz s életet, de mi éltet?
Hűs nyári szellő, vagy csobogó patak?
Neszező bokrok, vagy üvöltő vadak?
Vagy nincs már értelem? Sötét lett eged?!

Sok csatát láthattál az évek alatt.
S mégis itten vagy, nem ismersz félelmet.
Bár nincs már, mi kitöltse szép életed.
S az is végére jár, őszre vált hajad.

Óh, itt az idő, jő érted Halálod.
Sajnos most nem jöhet veled a drága,
Aki hány éve már, hogy elhagyott.

Csak állsz, mereven vigyázba, vigyázva.
Búsan kémleled az eget, gondolod
Hogy valamikor hátha.. .de hiába.

 
Menj, ha menni akarsz!

Menj, ha menni akarsz!
Menj, ha úgy hiszed,
Hogy odakünn a nagyvilágban
Könnyebb lesz hordanod kereszted.
Menj...
Szállj, akár levél az őszi szélben,
Fuss, amerre látsz, elveszett lélek!
De ne hidd, hogy jobb Északon, Délen!
Ott is csak ez vár, hontalan élet.
Menj, ha menni akarsz!

Menj, ha menni akarsz!
Ha hittelennek érzed becses szíved,
Ha úgy hiszed: Odakünn jobb, mint itt.
Puszta képzelgés csak, mely elvakít.
Menj...
De ha nem is vagy itt, a véred ugyanaz!
Egyet kérek: Ne felejtsd a neved!
Ne felejtsd, ki voltál s ki vagy!
Emlékezz! Még ha agyad el is apad.
Menj, ha menni akarsz!

Menj, ha menned kell!
De ne várd, hogy veled tartsak!
Én maradok! Tisztelem őseim.
Meghalok ha kell, de engem el nem zavarnak!
Menj...
Én maradok, sötét; bolond árnynak.
Nem megyek, hiába várnak!
Ide születtem, árva Magyarországba,
És itt is halok meg, egy jobb korra várva.
Te döntöd el, hogy mész, vagy maradsz!
Ha menned kell, menj csak.
Menj, ha menni akarsz!
De menni könnyelmű dolog.
Én nem megyek! Maradok!