Jelige: Aura

 

Reggel a nap felkeltét csodálom
Olyan, mint gyönyörű édes álom
Az ég vörös és bíbor színben játszik
Mikor a nap felkelőben látszik.

 

 

 

 

 

Az én falum

 

Egy kis falu a Dunántúlon
Fekszik békés, csendesen,
Alacsony zöld dombokon
Alszik tündérálmot édesen.

 

Ha a falu határához érünk
A Meleg-hegy vidáman integet
A forrás friss vizet ad nekünk,
Ha megmásszuk a hegyet.

 

Szép hely az Ingó-kő is
Hol a vándor megpihenhet
S onnan rögtön már is
Az Ördög sziklához mehet.

 

Kacskaringós, dombos utcákon
Utunkat végig járva
Elcsodálkozunk egy házon
A Táj múzeumot látva.

 

Ha megpillantjuk a templomot
Eszünkbe jutnak a tábornokok,
Felidézzük a szabadságharcot
"Hová lettetek ó dicső napok?"

 

Hiszen a gyűlés a templomnál volt
A Pákozd-Sukorói csatánál,
Hol annyi ember harcolt
A két falu határánál.

 

Télen a táj fehér ruhát vesz,
Hóba öltöznek a dombok, hegyek
Ilyenkor az udvaron nagy zsivaj lesz,
Hógolyó csatáznak a gyerekek.

 

Hóember áll minden udvaron
Köszöntve a hideg telet,
Szánkók nyoma látszik a dombokon,
A templomból hallani angyali éneket.

 

A tavasz a legszebb évszak,
Virág borít minden fát,
Visszatérnek a madarak
Érezni a rózsák illatát.

 

A kertben az eper már megérett,
Egy bokor finom málnát rejt
Látni lehet a madarak fészkét,
Egy gólya a tavon zsákmányt ejt.

 

Nyáron már nyílik a tulipán,
A bokorról szeder szedhető le,
Termés is van már a bodzafán
Édes szörp készül belőle.

 

A falu közel van a Velencei-tóhoz,
Ilyenkor, ha jó az idő és süt a nap
Le lehet sétálni a Sukorói strandhoz,
De nem árt néha egy szalmakalap.

 

A réteken a repce sárgállik
Közte élnek kicsi állatok,
A földön fürge gyík mászik,
Az ürgében hűsöl egy mezei pocok.

 

Van egy arborétum is ott,
Kedvenc helye táborozóknak,
Sok gyerek ott labdázott
És vannak, akik fogócskáznak.

 

Erdő veszi a helyet körül
S van ott egy nagy kilátó,
Melynek sok gyerek örül,
Mert onnan a világ látható.

 

Egy kis falu a Dunántúlon
Fekszik békés, csendesen,
Alacsony zöld dombokon
Alszik tündérálmot édesen.

 

 

 

A tavasz csodái

 

A tavasz, mint mindig, most is oly szép
A hideg helyébe a meleg fény lép
Süt a nap hét ágra ezer fénnyel
A madár örvendeztet énekével.

 

Reggel a nap felkeltét csodálom
Olyan, mint gyönyörű édes álom
Az ég vörös és bíbor színben játszik
Mikor a nap felkelőben látszik.

 

Minden felé tarka lepkék röpködnek
Jelezve, hogy vége van már a télnek
A természet tavasszal újra éled
Virágillat csalogat minden méhet.

 

A fákon már látszik az első bimbó
Arra száll egy gyönyörű pillangó
A tulipán már növekszik a földben
Édes illat száll a levegőben.

 

A szabadban gyerekek hangját hallani
Minden felé vidám arcokat látni
A tavasz nekem mindig szép lesz nagyon
Mert gyönyörködhetem a világokon.

 

 

 

 

Hit, haza, szeretet

 

Csak három szó: hit, haza, szeretet
Ez éltet minden magyar lelket
Akiben magyar vére folyik
Szívében e három szó lakik.

 

Bárki, aki szereti hazáját
Keresi országa igazságát
Hisz megannyi éven át
Hordozta véres zászlaját.

 

Ez az a meggyötört ország
A régi jó Magyarország
Ki túlélt már százezer csatát
A háborúk temérdek sorát.

 

És még most is él e nemzet
Kit annyi hű ember éltet
Gyerekek, asszonyok, férfiak
Ők is a hazáért harcolnak.

 

Eger várának hősei
Az ország leghőbb vitézei
Küzdöttek szeret hazájukért
S Eger várának népéért.

 

Amikor a török idejött
És Eger várára lőtt
Az Egri vitézek helytálltak
Mely nagy segítségre találtak.

 

Életüket isten kezébe adták
Az ország sorsát reá bízták
És hitük által elnyerték
Mindazt, ami nekik érték.

 

S ma is száz ajak zengi
Hogy egy a lényeg: istenben hinni
Mert hát által elnyerhetjük
Az életben az üdvösségünk.

 

Persze van még sok más vitézünk
Akikre büszkék lehetünk
Sokan az országért életüket adták
A nemzetet győzelemre juttatták.

 

A költök is részüket kivették
A magyar hírét fényesítették
Oly sok remek költeményt írtak
Melyek nagy sikert arattak.

 

Versekkel buzdították a népet
Akik szerették a költőket
Arany, Petőfi, és Tompa
Részüket kivették a harcba.

 

Jókai, Vasvári és mások
Kik nem csak költők, hanem barátok
Költészetük örök emlék marad
Mely a nemzetnek újult erőt ad.

 

Hírüket idő el nem moshatja
A sok harc inkább felmagasztalja
Mert örökké él hírük - nevük
Míg a Magyar nemzetünk.

 

Hű népe a keresztyénségnek
Mely hódol egyetlen istenének
Országukat el nem hagyták
Ha ellenségeik megtámadták.

 

Védték, mit felépítettek
Amit királyaik jobbá tettek
Összekovácsolták a nemzetet
Eggyé tetté a népet.

 

S ma is áldják nevüket
Minden hősies tettüket
Istvánt az ország alapítóját
És Mátyásnak az igazságát.

 

Az országnak hű vitézeit
S azoknak a nagy tetteit
Kinizsi Pál erősségét
Hunyadi János eszességét.

 

Ez hát az, az örök nemzet
Mely kiérdemelte a hírnevet
Legszebb kincse a Kárpátoknak
Mit elfoglaltak hadai Árpádnak.

 

Csak három szó: hit, haza, szeretet
Ez éltet minden magyar lelket
Akiben magyar vére folyik
Szívében e három szó lakik.