Jelige: Tűzpróbás 11

 

Csalódásból nem okulva,
Vágyaimhoz visszahullva
Szívem újra szépet lát,
Reménységtől hevül át.

 

 

 

 

A Haza

 

Hazám! Oly sokaknak fényes jelszó vagy csak,
Amit óvó pajzsként maguk elé kapnak.
Pedig ki Hazáját hűséggel szereti,
Elé pajzsként éppen önnön magát veti.

 

Tőle sosem hasznot, inkább munkát kérne,
Nem e csodás kincsből, hanem érte élve.
Nem száj-erejével, tettekkel szolgálja,
Érte sorsa súlyát büszkén, bátran állja.

 

Szép hazánk a múltunk, büszke dicsőségünk,
Jó sorsunkban most is ősi földjén élünk.
Világítja utunk mindig izzó fénye,
Földjéből sarjad majd jövőnk szent reménye.

 

Visszatekintsz egyszer, végén az utadnak,
Honfi életedre tetteid mutatnak.
Nem hős szólamívek, nem izzó hevülések,
Csak mit meg is tettél, csakis az a lényeg!

 

Anya csakis egy van, hazáddal sincs másképp.
Szeresd Őt szülődként, ne add soha másért!
Szeresd! Szolgáld! Óvjad! Hűségesen védjed!
Csak mit Érte tettél, csakis az a lényeg!

 

 

 

 

Visszahullva

 

Csalódásból nem okulva,
Vágyaimhoz visszahullva
Éldegélek.
S nem remélek
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni nem lehet!

 

Erős a tölgy. Szél ledönti.
Ideje sincs elköszönni,
Földet éri büszke lombja,
Visszaútra nincs már gondja.
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni nem lehet!

 

Szikla, gránit, nemes, kemény,
Fenn a szirten, hegy tetején.
De a szél a mélybe hajtja,
Nem segíthet semmi rajta.
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni nem lehet!

 

Nagy-nagy madár fenn a légben.
Ki ne hinne erejében?
Egyszer mégis földre hull,
És ott végleg meglapul.
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni nem lehet!

 

Száll az ember, mennybe repül.
Pillanatra elszenderül,
Máris zuhan, földet ér,
Repülést már nem remél.
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni nem lehet!

 

Más ember csak földön jár,
(Estek innen nagyot már!),
Porba hullik, sárt talál,
Aztán mégis csak feláll.
Csodák pedig nincsenek,
Visszatérni így lehet!

 

Csalódásból nem okulva,
Vágyaimhoz visszahullva
Szívem újra szépet lát,
Reménységtől hevül át.
Hogyha csodák nincsenek,
Csak feladni nem lehet!

 

 

 

Viharsarki hangulatok
 

 

Ablak a tájra,
Narancssárga, mályva.
Izzó szivárványként
Elbűvöl e tájkép.

 

Szülőföldem képe,
Őseim emléke,
Körös folyók sálja,
Fiát visszavárja.

 

Csendes Viharsarok!
Nálad itthon vagyok.
Földed szülőföldem,
Fényre én itt törtem.

 

Nagyszüleim vágya,
Jövőnk ragyogása,
Lelkem rezdülése:
Kedves megyém fénye.

 

Egykor itt születtem,
Alföld fia lettem.
Szárba szökkent éltem,
Hozzá visszatértem.

 

Orosháza népe,
Szép jövő reménye,
Gyopárosnak kincse,
Szőke puszták tincse.

 

Csaba nagy erénye,
Tótok büszkesége:
Kolbász, csípős, nemes,
Hozzá Kiszely leves.

 

Gyulán a sok népek,
Magyar, román, német,
Tornyából a Várnak
Fürdőjükbe látnak.

 

Mezőhegyes táján,
Ménes dobogásán,
Vadak büszke kertjén,
Mi lehet a rejtvény?

 

Kovácsházi paplan,
Régen itt is laktam.
Kalászának párja?
Sehol nem találja!

 

Szarvas Pepi-kertje,
Vajon vízbe lejt-e?
Szent Koronánk fénye
Tör fel itt az égre.

 

Gyomaendrőd sajtja
Ritka finom fajta.
Hármas-Körös partján,
Nem állt soha talján.

 

Fehér-Körös lánya,
Dánfok hűs holtága.
Békés pálinkája:
Ezer szilva fájja.

 

Újkígyósi emlék:
Húsz éve múlt nemrég,
Párom megismertem,
Asszonyomra leltem.

 

Szeghalomnak dombja,
Erdők hűvös lombja,
Sebes-Körös sánca,
Hosszú gátak ránca.

 

Vésztő sok virága:
Lila, piros, sárga.
Mágor ősi földje
Magyar vértől zöld-e?

 

Csorvás víg násznépe,
Rossz kedveknek réme.
Zene, tánc románca:
Mazsorettek tánca.

 

Emlék, illat, ezer,
Lágyan földre teper,
Selyemszállal köt meg,
Nem hagyja, hogy szökjek.

 

Én is itt születtem,
S Fiam apja lettem,
Itt született lányom,
Ez az én világom.

 

Ezer más varázslat,
Ízek, színek, tájak,
Emberek és fények
Hívogatnak Téged.

 

Emlékeim kútján,
Strófák válaszútján
Leltárommal végzek.
Gyere el és nézd meg!