Jelige: MentaTea – Farkasok hattyúdala, Pastorale, Galamb

Jelige: MentaTea

tavaszi földet táplál
örökbe fogadsz édes?
magábafordult éhes
kivérzett dermedt hazám

Farkasok hattyúdala
 

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ A karmesternek: távoldó hangra,Doppler-effekttel
 

a fázunk és éhezünk
milyen közel is ahhoz
ravasz egy enter új sor
hogy átlőve oldalunk
 

húzd meg új sors vagy magam
pontot repítek végre
repített képek szerte
képek színes repülők
 

majd befogadja szántás
folyton égő homályos
megsárgult és hiányos
egy utolsó élőkép
 

tavaszi földet táplál
örökbe fogadsz édes?
magábafordult éhes
kivérzett dermedt hazám

Pastorale

                             Az ember nem a létező ura.
                             Az ember a lét pásztora.
                                               M. Heidegger  (Bacsó B.)
       

Tenyereden a világ dombjaival
Jöttél harmatot inni hajnalban.
Pásztor! A nyáj a lágy domboldalon
Szerteszét eregél!
Fehérpettyes minta.
A harmatot a nap
Már mind fel is szítta,
Subád a kerek ég,
Csilló bárányi szerteszét,
Földbölcsődre hajol föléd.
És álmod tiszta,
És szent, és nehéz.
 

A szirti galamb beköltözött a városba.

Galamb
 

A karmesternek : „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára

 

                Hajléktalan parkban ültem én,
            a nagyváros forrólihegésű nyarán,
          galamb tipege - billege felém
        oly szürkeárnyalatos talány,
      koravén, fakuló füvek közt,
    oly multi, oly érdekelt,
  oly globál, oly sivár.
 

Ó, te galamb!
 

  Emlékszel-e? a szirteken!
    hol szilaj hullámok csapódnak
      szikrázva robbanva lábad elé?
        hol égharang hajlik a végtelen
          tenger fölé? hol messzi fény,
            hol zúgó, szabadszárnyú szél
              ékesre fényezi szemed színét?
                Emlékszel? emlékszel-e még