Jelige: Átutazóban – Magyar táj, Csendben a végtelen felé, Álmok

Jelige: Átutazóban

Járhatsz ismeretlen helyen,
válthatsz jegyet meg nem
érkezett vonatra.
Láthatsz gyönyörű tájakat,
hol még nem jártál soha.

Magyar táj
 

Ahol nemrég még
számlálatlanul legelt a nyáj
most árva kútágas
égre meredő vödörrel áll.

Ahol nemrég még
ezernyi fűz hajlott a vízre
most korhadva nézi
magát ocsmány színű víztükörbe’

Ahol nemrég még
szüretelők dalától zengett a domb
most szőlőtőke sincs
lejtője ürességtől szinte kong.

Ahol nemrég még
árnyas erdőket zúgattak szelek
most tarra vágott
faóriások síró szelleme lebeg.

Ahol nemrég még
gurult a szénnel teli csille
most sír, jajgat
a gép föld gyomrába temetve.

Ahol nemrég még
gyönyörű táj ihlette a festőt
most bús komorság
színezi sötétre a szélkergette felhőt.

Ahol nemrég még
köszöntek egymásnak az emberek
most kókadt fejjel
lesütött szemmel szaporázzák léptüket.

Szép magyar táj, mivé lettél?
Óh, ember, mit tettél?
Miről mesélsz, mit mutatsz az utókornak?
ha nem vetsz gátat, e romboló, önmagát pusztító kórnak?
 

Csendben a végtelen felé

Ifjúságomnak régmúlt idejében
jártam-keltem álmok,
ábrándok
aranyerdejében.

Voltak, vannak céljaim
titkolt, s megvalósult
vágyak,
labirintjaim.

Földi vándorutam, életem
egykor véget ér.
Nesztelenek lépteim a
titkon remélt,végtelen felé.

Álmok
 

Amikor megjön az éj,
s szemed lezárul
agytekervényeid
vég nélkül szövik
álmaid.

Múlt, jelen, jövő
egymás kezét fogva
meg jelen.
Hánykolódva forgolódsz
képzeletbeli mérlegen.

Szülő, barát, kedves,
sorai váltják egymást,
bár sokukat már föld temet.
mégis előtted állnak,
s beszélnek veled.

Járhatsz ismeretlen helyen,
válthatsz jegyet meg nem
érkezett vonatra.
Láthatsz gyönyörű tájakat,
hol még nem jártál soha.

Lehetsz szégyenlős kisdiák,
mert a leckédet
nem tudod.
Válhatsz piros orrú bohóccá,
ki állandóan mosolyog.

Nyerhetsz csatát katonák
nélkül, hisz az ellenség
is csak álom.
S az izzadság börtönében
a pirkadatot alig várod.

Lassan botorkálva lépdelsz,
majd hirtelen szárnyra
kapsz.
Szédítő magasságba emelkedsz,
végül mélységbe zuhansz.

Álmok…
De jó, hogy vannak,
jönnek, mennek.
Kitöltik meg nem valósult
vágyak nélküli éjjeleket.